Rátaláltam egy blogra, amiben egy lakberendező nő arra bíztat, vegyél nagyon csúnya, de valódifa bútort, csiszold vissza, fesd újra, és egy trendi, időtálló, stabil bútorod lesz. Ez nagyon az agyambe ette magát, és rájöttem, csiszolhatnékom van. Csaképpen nincs hol, mikor és mit. A lakás tele van olcsó, új, farostlemez bútorral, amit ha vissza is csiszolnék csak a ( bocs a kifejezésért) szart találnám, de nem normális anyagot.
Tegnap aztán bekattant az ötlet, bekattantam magam is, és megöleltem színes öntapadófóliáimat, s nekiálltam színessé tenni a gyerekbútorokat. Az átfóliázás egy relative gyors és látványos váltotást hoz a lakásba, és legfőképpen tiszta elfoglaltság. A legjobban az tetszik benne, hogy nincs benne semmi végleges és visszavonhatatlan. Ha rosszul teszem fel, vagy megunom, csak lehúzom és kész. Voltak nagyobb felületek, amiket többször lehúztam és újra raktam, mert nem passzolt rendesen. Persze gyerekek mellett nehéz nagyon preciznek lenni és gyorsan haladni, de végre valami, ami nem olyan veszélyes, csak egy nagyon hosszú vonalzó, sniccer, papírvágó olló, toll és persze rengeteg fólia kell hozzá. A hátulütője, hogy a nemlátható koszok amik a fólia alatt ragadtak, domborúak lesznek, így vagy lemossuk a szekrénylapot, vagy ha késő, akkor visszahúzzuk a fóliát a koszig, és én személyszerint nedves ujjal ( nyállal) lesimogattam a fóliáról az apró morzsaszemcséket, amiket nem vettem észre. A hólyagosodás is elkerûlhető, ha nem húzzuk le egyből a védőpapirt az egész fóliáról, hanem egyik oldalról kezdve lassan simogatva haladunk a fólia másik végéig. Az ajtóknál lecsavaroztam a fogantyúkat, s utána a csavar simán átböki a fóliát, nem is látszik semmi.
Vigyázat! Valódi fán nem működik!
Akinek kedve van, próbálja ki!
