Paleo diêta. Mivel elképesztően kövér lettem a második terhességem után és ez rengeteg mozgásszervi nehézséggel is járt, ( vérképet nem nézettem szülés óta) ezért eldöntöttem, hogy egészségesebben kell élnem és legfőképp fogynom kell. Nagyon nehéz döntés volt, hiszen mindenben ínyenc vagyok, imádok jókat enni, és inni. Szeretek mindent, amit élvezni lehet, így fogyókúráról, önkinzásról, az esti, altatás utáni vacsiról semmiképp nem akartam lemondani, főleg azért nem, mert ha éhezem, elviselhetetlen szörnyeteggé válok. A rendszeres sport beiktatása is elég nehézkesnek ígérkezett bébicsősz és nagymamák nélkül, így nagyon megörültem, mikor barátnőm, aki egyszerűen gebének született, azt mondta, ő paleo étrendet követ, mert egészségesen, végkimerülésben akar meghalni 120 éves korában. Esküdött rá, hogy annyit ehetek amennyit csak akarok, csak nem mindegy hogy mit, és fogyni fogok, mitöbb, fittebb leszek. Akkora volt a csábítás, hogy elcsábultam, és belevetettem a net világába altatás után, mi is ez. Jelenleg Szendi Gábor a magyar paleo atyaúristene, de valójában nem ő kezdte, és nem is ő találta ki, mindössze ő összegezte legértelmesebben a dolgot. Az alapszabályok egyszerűnek tűntek, a kezdés mégsem volt egyszerű. Mivel nem hiszek a csodaszerek plusz gyors fogyás misztikumaiban, gondoltam, lassan, lépésenként süllyedünk bele új életünkbe, így elsőre elhagytuk a gyorsan felszívódó, magas keményitőtartalmú élelmiszereket, vagyis a fehêrlisztet( búzaliszt), a krumplit, és az eszméletlen mennyiségű desszertek és egyéb cukortartalmú főételeket ( palacsinta, joghurt, rizsfelfujt). Az elhagyás azt jelentette,hogy az első szabad hétvégén kidobáltam a csábításokat a konyhámból ( gríz, liszt, csokoládé, puding), és elmentem bevàsárlókörútra. Mondtam az embernek, készitsen össze maguknak egy heti hidegélelmet, mert ki tudja mikor érek haza a vadászatból. Egy ilyen új szemléletű vásárlás a multiélelmiszerboltban kész viccnek tűnt. Nem elég, hogy az élelmiszerek java ehetetlennek bizonyult, kiderült, hogy szart se tudok németül. Két órát bóklásztam az üzletben, minden ismeretlen csomagolást kézbe véve és bogarászva, végül megvettem egy rakat holmit, amit azt se tudtam eszik e vagy isszák, és mikor itthon lefordítottam, továbbra se tudtam mik azok és mit lehet belőlük csinálni. Mivel roppant kevés időm és erőm van utánaolvasgatni dolgoknak, ezért így kezdtük a dolgokat: Hajdina....az meg mi? A dobozon olyan kis ábra van mint a rizses dobozon, akkor zsupsz a fazékba, kis vegeta, megfőzni. Megfőztem. Megettem a csirizt. Egész izgi volt, de a fogakkal rendekező családtagok kiborultak tőle, hogy ők nem esznek gumit, sőt, Dida kijelentette, ő nem szereti a rossz, büdös ennivalót. Egy hétre rá olvastam, hogy a paleo szerint nem szabad hajdinát enni. Akkor vettem basmati rizst. A valami isteni, de igazából rizst is keveset eszünk, bár azt nem hagytuk el teljesen, szerintem heti kétszer belefér. Aztán vettem tönkölybúzát, na erről most se tudom mire jó. Vettem qinoat, ezt is utálja a család, pedig ez a tutiság rizs helyett rakott cuccokba teszem, mégha lázadnak is a népek. És elkezdtem cetliket ragasztani a konyhabútorra, hogy lássam, mit főzzek ebédre. Csakhamar kiderült, hogy rengeteg normális magyar étel megfelel a paleo követelményeinek, így a következő gond a reggeli és vacsora utáni éjszakai étkezés volt. Mit egyen az ember lánya, ha addig a leveshez is nyomta magába a kenyeret, most meg éppen ezt nem szabad? A megoldást nem most fogom megírni, de hál istennek, az ember elég leleményes állat ha a kajáról van szó. A legtöbb fejvakarást nekem éppen a csodás szendi gáboros receptek jelentették, amikben olyan szuper kajákból készül étel mint: kókuszvaj, zabliszt, xukor, zabtej, gesztenyeliszt, stb, amiknek létezéséről sem tudtam, nemhogy azt hogy ehetőek, és egyesek lazán le merik írni hogy: " és akkor kikenem a tepsit kókuszvajjal és lazán összekavarom a zablisztet a nemtommilyennevű délafrikai- ausztrál növénnyel....." No itt áljunk megkedveseim. Mostan akkor európában élünk, afrikában, ázsiában vagy délamerikában, és akkor most mit is egyek tulajdonképpen, de legfőképp, hol a francba árulják ezt a sok baromságot, nagyon sok pénzér, és ezek mitől olyan nélkülözhetetlenül egészségesek, hogy én már ne is egyek többé margarint meg uborkát? Felhúztam magam, no. Ezért is vettem elő kedvenc receptkônyveimet és kinyálaztam belőlük a tutit. A cukor is felhúzta az agyam, mert a tipikus paleo diéta csak a xukort engedi meg, amit itt a kedves kis ambergben, ebben a disznószaros kis eldugott városban nem lehet beszerezni, talán patikában esetleg, mert hosszas kutatás után véletlenül találtam egy cikket, hogy ezt cukorbetegek is ehetik, de bevallom nem kerestem utána a patikában. Inkább elkezdtünk mézet enni, meg juharszirupot. Szóval, miután az első két hétben jól eldobtam a hajam, és az eddigi szorulásos problémáimat felváltották a jajnemérekoda című jelenetek, a dolgok kezdtek helyrebillenni. Két hét után már egész jó volt, nem kellett rohannom sehova, és nem téptem a hajam, hogy kit egyen a család. Jelenleg két hónapja élünk így, sajnso a gnosz tejtermékekkel együtt, és nem anélkül, és xukor nélkül, de így is működik. Nem álmosodom el minden Délután és zuhanok össze, valamint fogytam 5.5 kilót eddig. Egyenlőre lelassult a fogyás, de legalább nem hízom vissza. Most kezdtem el újra a receptvadászatot, hogy kialakuljon a magvak használata is amik sok olyan vitamint tartalmaznak, amik jót tesznek nekünk, de rájöttem, ehhez kellene egy kávédaráló, mert nem szeretünk kemény magokat rágni, hacsak nem sózott földimogyoróról beszélünk. Valamint nekiálltam vega recepteket is vadászni, mert jelenleg rengeteg húst eszünk, amihez én nem vagyok hozzászokva, és kezdem megelégelni. A tej vagy nem tej kérdése még egy érdekes dolog. Bár egyáltalán nem állt szándékomban lemondani róla, amióta megnövekedett a zöldség és húsfogyasztásunk, a tejtermékek fogyasztása, kivéve a sajtot, erősen lecsökkent. Régebben egy liter tej szinte naponta elfogyott, most majdnem egy hétig kihúzza. A joghurt, túró, puding nem is fogy, egyedül sajtot eszünk, és a levesekbe, vagy öntetekbe tejfelt teszek.