Az az elmés ,ám nem túl eredeti gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy Zsuzska is megérdemel egy rajzfalat. Ugy jutottam erre az elhatározásra, hogy előtte engedélyezve volt a nappaliban egy asztal székekkel, ami filcekkel és papirlapokkal vala megrakodva,a gyermekeim épülésére. Ennek hozományaképpen a lányok mély imádattal és még nagyobb szerelési kedvel csavarozták szét és pingàltàk meg az egyik széket, a papirokat ügyesen sértetlenül hagyták.
Egyik nap Nancy apukája becsengetett hozzánk, s az ajtóban egy lila csíkos Zsuzskát talált. Ilyedten megkérdezte, milyen betegségben szenved a gyermek illetve mivel lett összevagdosva, láttam rajta hogy egy rossz mondat és előrántja a gyermekvédelmisek telefonszámát és tárcsáz. Megnyugtattam, hogy ez normális állapot mióta kezébe veheti a filcet! Lehet hogyha holnap jön a gyerek feje piros lesz, tegnap meg narancsszínű volt.
Zsuzska többnyire nagyon büszke erre a sminktudományára. Minden kész munkát megmutat, s bevezet a fürdőbe, hogy a nagy tükörben gyönyörködhessen új ábrázatán. Ilyenkor három perces grimasz- partit is csapunk, hogy alaposan megfigyelhessük, mindenféle grImaszhoz jól illenek e az aznapi csíkok és a mintás orr.
Tehát, felragasztottam két tapétacsíkot a falára, amit két napig nézegetett és fogalma sem volt róla mire is jó ez neki. Aztán a tesó megmutatta és kb egy órán belül telis tele firkálták vonalakkal, s aznap hajnali négykor arra ébredtem, hogy Zsuzska alvás helyett felkel, odasétál a rajzfalához és kuncogva firkálgat rá. Naja, nagyon időzíteni ez a gyerek.
