Mindeddig azt hittem, az ilyesmi azinte elő se ordul. Első lányunknak egy évesen 8-10 foga volt, amivel savanyú fokhagymát és lecsót evett, sült szalonnával, vagy virslivel. Ilyesmi a másodiknál szóba se jöhet. Nagyon keveset szoptattam, s csak nagyon sokára derült ki, hogy a tápszer miatt olyan nyafka, nem alvós, rossz evő. Bizony ez a probléma a mi életünkben a Nagy Szívás néven fog befutni a mesekönyvünkben, ami kereken 5 hónapig tartott. Nekem gyanús volt a gyerek, de amíg csak fél éves, egy doki se gyanakszik semmi rosszra, ilyen a gyerek, mondják. Sajnos, a fosik- bukik a drága, milyen aranyos korszaka kihúzódott 11 hónapos koráig, melyeket megfűszerezett óránkénti felsírással éjjel, majd a teljes súlyleállással. Akkor pattant el a cêrnám, bár már előbb kellett volna, mikor minden betegségre utaló tünet nélkül, egy honapnyi alig evés és nulla súlygyarapodás után kihányt mindent, ami tejből készült, beleértve a tápszertis, ami addig ivott. Ekkor minden külső ráhatás ellenére kerek perec megszüntettem minden élelmiszert, amiben akár csak nyomokban tejszármazék volt, beleértve a pépeket és babakekszeket is, valamint a kalácsot, kenyeret is, amikben vagy tej, vagy vaj van. A gyerek egy hêt alatt látványosan változni kezdett. Ekkor fejben jól beintettem mindkét gyerekorvosnak, akivel addig igyekeztem megoldatni a problémát, de sajnos, a gyomra eddigre annyira tönkrement, hogy csak kímélő étrendet bír.
Így alakult, hogy annak ellenére, hogy már egy éves volt, szeptemberben csak reggel, tízóraira nasizhatott valami darabosat, de az is csak kenyér vagy krumpli lehetett, vagy valami puha gyümölcs: barack, vagy szőlő. Minden mást pép formájában kapott. Mostanra eljutottunk oda, hogy a reggelije és az ebédje is javarészt darabos, amit sajátkezűleg eszik meg, s hogy jól is lakjon, én még ráetetek. Délután még mindig csak pépeset eszik, ha aludni is szeretnék egy keveset.
Teljesen ki kellett hagynom a tejszármazékok mellett a következő élelmiszereket is: hagyma, fokhagyma, paprika, zeller, fehérrépa, karfiol, paradicsom, cukorborsó és más hüvelyesek, egész szem kukorica, olajban kisült ételek, nehezen felszívódó gabonafélék.
Ki gondolta volna, hogy még a felvágottak nagy részében és a kenyerekben is van valamilyen tejből készült adalék? Én nem. Mindemellett rászoktunk a lisztté őrölt gabonákra: tönkölybúza, gríz, nagyon kevés árpaliszt vagy zabliszt. Kedvenc ételeivé váltak a kukorica málé, rizs, barna rizs és a törtkrumpli. A csirkemáj, sülthal és főtt csirkehús, valamint minden olyan ehető növény ami sárga, vagy piros, vagy sötétzöld, úgy mint: sütőtök, répa, cékla, az összes tökféle, és a spenót, sóska, brokkoli. Reggelire már Flóra margarinos, vagy májkrémes kenyeret eszik, roszkenyeret is, fehéret is, néha lekvárral, vagy olyan virslit, illetve felvágottat, ami barimfihúsból készült.
Van olyan ismerősünk, akinek egy éves kor után kezdődtek a tünetek a tejcukor érzékenységre, mert anytejes gyereke volt, ő megveszi a laktóz mentes tejet és sajtot. Én még egyenlőre nem merek kísérletezni vele. Szakemberek szerint még fél év diéta és beáll a bélflórája a gyerekünknek, de vajon hihetek nekik? Azt hiszem, majd inkább magamnak hiszek.
