Pelenka, Bili

Két és fél napra meglátogatott minket az egész család. Didát mindössze 13 fő fogadta délutáni szunyókálásából felébredve. Mivel az idővallum nem volt túl tetemes, igyekeztünk kihasználni a kevéske időt, és minél többet valahol lenni. Szerencsére meleg és száraz időnk volt, így a német időjárás igazán a legjobb formáját mutatatta, állandó 27 fokot jelzett a hőmérő. Első nap délutánját a kalózöbölben töltöttük, amit a gyerekek nagyon élveztek, mi felnőttek pedig lihegve csücsültünk egy fa árnyékában. Mivel mindenki rosszabb időre számított, senki nem pakolt be fürdőruhát a bőröndjébe. Húsvétkor egyik sógornőm odaadta a 7 éves Sári egykori fürdőbugyijait, amik mind éppen jók Didának. Az egyik oldalt spárgával kötős volt, így megnéztük, jó lehet-e még Sárinak a mai napra. A bugyi tökéletes volt. Ezen jót nevettünk, hiszen ezek szerint ez a ruhadarab, hacsak nem szakad el, beleszámítva a következő lányunkat is, még kb. 10 évig használatban lesz. Azt hiszem ennél praktikusabb gyerekruhát nem is lehet találni. Este bementünk meleg vacsorát enni a kedvenc görög éttermünkbe, ahol kissé meglepődtek a népességen, meg is kérdezték, szülinap van-e. Mondtuk, hogy ez csak a normál családi létszám nálunk. A hely roppant gyerekbarát, senkit nem zavart, hogy a kisebbek hamar elkanászodtak, és körberohangálták az ott talált esernyőkkel az éttermet, az étel is a szokásosan finom volt, de sajnos nagyon sokat kellett várni rá. Már nagyon beesteledett, mire végeztünk, és ekkorra már mindenki inkább aludni vágyott. A többiek megegyeztek, hogy mindenki (főleg a gyerekek) kedvére elmegyünk a Nürnbergi állatkertbe, mely méreteivel, szépségével és egyéb kínálataival ( állatetetés, állatsimogató, szuper játszótér, gyors étkezde, delfinshow) minden korosztálynak megfelel. A gyorsétkezde német kolbászkái nem arattak osztatlan sikert.Szép árnyékos útjain mi végül nem tudtunk végigsétálni, hiszen Dida még alszik délután, és jelen állapotomban én sem vagyok elég fitt egy egész napos sétához, de ők késő délután értek csak haza. Kis délutáni szunyóka után, mi ambergi lakosok felcihelődtünk, és a fellelkesült tömeget felvittük a templomhoz, a hegyre. Ezt a helyet már tegnap kiszúrták maguknak a strandról ( a templom a város minden pontjáról jól látszik), és csillogott a szemük a felfedezés és a hegy meghódításának vágyától. Mire felértünk, közölték, hogy valamennyien rögvest éhen fognak halni. Semmi gond, A népek errefelé mise után szívesen esznek egyet, így kellemes kis bajor étterem áll a templom lépcsőjének aljában. A teraszról az egész város látképében gyönyörködhettünk, míg vártuk az ételt. Mindennel elégedettek voltunk, mert az étel egészen gyorsan elkészült, a pad elég hosszú volt mindannyiunknak, és az étel is ízletes volt, az átlag bajor ízvilághoz képest. Szerettünk volna még egy kis sétát tenni a belvárosban, de eleredt az eső, így Amberg éppen csak felvillantotta báját. Ez is bőven elég volt a család nőtagjainak, hogy eldöntsék, a szombatot féktelen ruha és cipővásárlással töltik, a férfiak meg menjenek a gyerekekkel ahova akarnak. Mi a csapatot megvártuk a kedvenc olasz fagyizónkban, hiszen minket már annyira nem csigáz fel a 44-es ruhaméret, amit otthon már igényes ruháknál nem lehet találni. A férfiak találtak egy kis udvarban egy sörkertet, és elhatározták, ha már Németországban vannak, belekóstolnak a német férfiak ízvilágának megfelelő kocsmahangulatba. Így az egész család itt ebédelt. Mindenki mélyen megbánta, még azok is, akik a helyet felfedezték. Engem és Lacit annyira nem lepett meg a kínálat, csak igyekeztünk a lehető legehetőbbet választani a kínálatból, de a többiek arcát le kellett volna videózni, főleg azokét, akik savanyú kolbászt kértek hagymakarikával, édes mustárral. EEEEzt kell megenni?- hördültek fel páran, mások pedig így kiálltottak: Ez meg micsoda? Elszontyolodva hagyták el a helyiséget, és a nők egy része süteményért kiálltott. Sajnos, ebben sem tudtam segíteni nekik. Az olasz fagyi nem tetszett nekik, az egyetlen cukrászda, ahol ehető süteményt találtam eddig, az is orosz volt, és éppen zárva tartott. Bár a vásárolgatásban örömük telt, az ebéd annyira lelombozta őket, hogy mind hazamentünk egyet aludni. Alvás után megmutattuk nekik a legmenőbb folyóparti játszóteret, ahol a gyerekek hajmeresztő légtornászmutatványokat mutathattak be a bonyolult kötélmászókán. Még Dida is meglovagolta az egyik tartókötelet, amit elért. Kissé szomorú volt, amiért ő nem mászhat fel 5 méter magasra a többiek után, de az a szabály, hogy oda mászhatnak fel a kölkök, ahova fel tudnak egyedül. Mivel éppen városi fesztivál volt, bementünk Ac/Dc koncertet hallgatni, és belekóstolni egy echte ambergi ünnepségbe, de a hatalmas tömeg nem nyerte el a család tetszését, így némi kóválygás után ismét a játszótéren kötöttek ki. Én szívesen élveztem volna a fest okozta hangulatot, de ezúttal engedtem a tömeg nyomásának, és az első utunkba kerülő görög étterembe betértünk, ahol ismét isteni kaját ettünk. Holt fáradtan átaludtuk az éjjelt, s máris eljött a vasárnap, és a hazaindulás ideje. Valahogy vasárnap reggel nem túl sok vasalt arcot láttam.