A viszgálat napjának estéjén a gyerek jókedvűen szaladgált, játszott. Megtalálta a kuglibabákat, felállította, majd kicsi labdával a kezében lerombolta azokat. Egyszercsak belerugott a labdába jobb lábbal, ami jó, hiszen jobbkezes.
Amig a gyerekek játszottak, a hátamon feküdtem a szőnyegen. Egyszercsak Zsuzska odaszaladt hozzám, és elkezdett két centis, lapos gyöngyökkel etetni. Mivel azt akartam, hogy még jobban erősitsem benne, nem veszünk játékot a szánkba, mert nem ehető, magasra köpdöstem a gyöngyöket. Ez nagyon tetszett mindkettőnek. Gyönyörködve bámulták a repkedő gyöngyöket, majd mikor mind elrepült, Zsuzska szétfeszítette a számat, majd alaposan megvizsgálta, üres e, mint ahogy én szoktam tenni, s valamit magyarázott is hozzá, majd újratankolt. Olyan tizedik köpésnél, amihez már a tesó is csatlakozott, elunta, s elszaladt szőlőért. Megettem a szőlőt, amit a számba dugott, s ezt is megvizsgálta, hogy eltűnt e a számból. Kb háromszor fordult mindkettő újabb adagért, majd a kicsi elszaladt. Didával játszottam tovább, aki elkezdett kisérletezni, mit eszek meg. Egyszercsak zsuzska visszajött, a szaladás lendületével elém állt, megfogta két oldalról az arcom, hogy ne fordítsam el, majd határozott lendülettel lecsókolt, s mire azt gondolhattam volna, hogy kukk, egy fél centis gyöngyöt tolt a számba a nyelvével! Majd kacagva elszaladt. Ble...gondoltam,Miközben kiköptem a kis gyöngyöt, na azért ilyen manővert még senkivel se csináltam.
