Pelenka, Bili

http://www.szoptatas_jelentosege.abbcenter.com/?m=A+szoptat%E1s+jelent%F5s%E9ge&al=A+szop%E1s+mennyis%E9ge Itt egy cikk belinkelve, ami elég precíz, azt hiszem. Hozzáfűzöm a személyes tapasztalatomat a dolgokról, biztos, ami biztos. Sok helyen van az etetési mérés ellenőrzésének hisztériája. Bár a kórházban kötelező volt, mi otthon nem mértük minden szoptatás előtt és után is a gyereket, hanem csak hetente egyszer. Mivel a gyerek mindig más mennyiséget szopik és még mozog is a mérlegen, szerintem ez a sok mérés nem ad pontos információt, csak stresszeli a kismamát. A heti mérést mindig felírtuk egy kiskönyvben, így biztosan látszott, hogy nőtt-e a gyerek súlya, vagyis eszik eleget. Sok helyen a védőnő amúgy is kijön hetente, így nagyon valószínű, hogy ő amúgy is megméri, és számon tartja, gyarapodik-e a gyerek. Ha nem sír folyton, akkor valószínűleg nincs nagy baj. Első otthon töltött egy-két hétben naplót vezettünk róla, mikor éhezik meg, így nem éltem folytonos bizonytalanságban, hogy mikor kell szoptatni, hanem megtanultam a gyerek igényeinek megfelelő ritmust. A mienk két és fél, majd pár hónaposan három óránként kívánt enni. Mivel ez csecsemőnként eltérő, érdemes eleinte megfigyelni, hogy a többi napi teendőt hozzá lehessen igazítani. Ha etetési idő közben sír, akkor más baja van, kakis pelus, vagy hasonló. Én sosem néztem meg, hány percig szopik a gyerek, és eszembe nem jutott volna 20 perc után lerángatni a ciciről, mondván, hogy felolvad a bőröm a nyáltól, mert az esetek többségében, ez is tarthat 10 perccel tovább, és semmi baj nem történik, a gyerek nyugodt hangulatban magától elengedi a cicit, amikor elege van belőle. Egy javaslatra egy ideig böfiztettük szopi közben is, nehogy görcsöljön a hasa, de rájöttünk, elég a végén, mert ha közben megszakítjuk a folyamatot, egyfelől esze ágában sem volt böfizni, másfelől sírt az éhségtől, harmadrészt idegileg roncsokká váltunk egy hét alatt. Váltott mellen szoptattam, egyik étkezést egyiken, következőn másikon, de ha túl sok volt a tej, akkor szopi után a nem használt mellből is kifejtem a tejet, kb. annyira, hogy könnyűnek érezzem, és ne fájjon, de volt, hogy teljesen. Ennek ellenére Dida sosem panaszkodott arról, hogy éhes maradt volna a következő szopikor. A tejet nem fagyasztottam le rögtön, a hűtőbe tettem, és megvártam a következő szopiidőt, hátha mégis éhen maradna, és fel kell melegíteni, de általában fagyasztás lett a vége. Mivel szégyenlős voltam, gyakran akkor is előkaptam a fagyasztott tejet, ha vendégségbe mentünk, így akkor is azt kapta, amit kell, amikor nem tehetettem mellre. Ha nagyon sok tej termelődött, és fájón becsomósodott (ez akkor is megtörtént, ha csak 20 perccel később tettem mellre, mint ahogy a szopi idő eljött), akkor jó meleg vizes ruhával borogattam, majd mikor kissé felpuhult a görcs benne, megmaszíroztam a csomókat, és utána vagy szoptattam, vagy fejtem. Volt, hogy ilyen előkészületek nélkül a túl feszes mellből nem tudott kijönni a tej. Szopi idő közben (sosem helyette) volt, hogy teát, vizet is ivott, mert igényelte a plusz folyadékot. Ettől sosem szopott kevesebbet. A mellemet sosem mostam meg szopi előtt, csak ha szöszös lett a ruhától, viszont utána mindig! Előbb kézmosás, aztán langyos vízzel lemosni a nyálat és a kifolyt tejet, és száraz ruhával szárazra törölni, ez a titka annak, hogy minél kevésbé maródjon fel a bőr, és ne sebesedjen ki. Természetesen előfordul, hogy mégis kisebesedik, de ekkor elő lehet pluszban kapni a Bepantent, és szopi+mosás, szárítás után bekenni. Ha súlyos a helyzet, akkor érdemes kipróbálni szabad levegőn hagyni a mellet (igen, ez azt jelenti, hogy félpucéran rohangálsz otthon a befűtött lakásban), és minél inkább tejmentesen, vagyis szárazan tartani. Mi agyon stresszeltük magunkat a böfin, de bizony volt, hogy hiába ráztuk a gyereket 10 percig, semmi sem történt (ez is gyerekenként változó), és egy idő után rájöttünk, hogy ha elalszik szopi közben (éjjel, mert már jóllakott és amúgy is mind álmosak vagyunk), akkor nem rázzuk őt fel a böfi miatt, hanem hagyjuk aludni. Ugyanis, mikor szopi után emiatt felébresztettük, minden procedúra kezdődött előlről, ami plusz egy óra éjszakai ébrenlétet jelentett. Ez a kis trehányság is igen idegkisimító hatásúnak bizonyult, és a gyerek sem lett hasfájósabb egy-két elmaradt böfi miatt. A kórházban akkor tettem mellre, mikor úgy látszott, igényli, és közben megesett, hogy cukros vizet is kapott a csecsemősnővértől, ha nagyon nem bírt elaludni. Nekem a tej igazán csak otthon indult be, de a szobatársamnak már másnap ömlött mindenfelé, mint valami isteni manna. Nekem akkor úgy tűnt, három gyereket is jóllakathatna, míg én örültem, hogy az enyémnek jut annyi, hogy megnyugodjon.