Ma este újra olvastam a könyvem, mert már felére sem emlékeztem miket írtam bele. Az első 40 oldalból erősen kitűnik az a temperamentum és az a viharos viszony, amivel a gyereket vártam, valamint az a fajta önző nemtetszés, ahogyan a kontrollálhatatlan testi változásokhoz viszonyultam. Didával a viszonyunk időnként még mindig viharos, ennek ellenére sok vidám és szeretetteli percet töltünk együtt. Bár még nem fogja fel igazán, mit jelent Zsuzska érkezése, mivel sokat beszélek, beszélünk neki róla, már valamilyen képet alkotott magában a helyzetről.
A napokban mondtam neki:
- Vigyázz, ne mássz át rajtam mindenhová knyökölve, mert Zsuzska van a pocakomban és megnyomod.
Zavartan nézett egy darabig, és megölelt, rám borult gyengéden. Megnéztük mi van a pólóm alatt.
Pár órával később eszébe jutott mit mondtam neki. Felhúzta a pulcsiját, megnézte csupasz pocakját, és így szólt:
- Zsuzska van a pocakomban.
- Nem Dida, az én pocakomban van. - mosolyogtam.
Azóta időnként gyengédségi rohamok törnek rá, és odajön megölelni. Már ő is mondja, hol van Zsuzska. Ma Laci megsimogatta Zsuzskát, és Dida nagyon komolyan szintén megsimogatta. Ez a gesztus olyan fenőttesen hatott, hogy elnevettem magam.
Ma este betettük a kádjába a cumizós babát, hogy megfürdetheti, és ő lelkesen hajat is mosott neki, majd nagyot kacagott azon, hogy ő is kijön a kádból, és a baba is. Az ágyban, mikor Laci megtörölgette a vizes részeket, Dida is jól megtörölt minden részt a babán.
Zsuzska mindeközben csendben figyel, hallgatózik. Most sem bírok aludni, akárcsak az első terhességem alatt, miközben itteni kismamákat és kispapákat kárörvendő vigyorral biztatunk, addig aludjatok, amíg nincs gyerek! Utána már nem fogtok!
Egyenlőre Lacit jobban zavarja, hogy nem alszom, mint engem. Zsuzska is éjszakai életet él. Az ember nem egyszer megjegyezte, hogy ha hozzábújok, érzi a derekán a gyenge mozgást. A terhesnadrágok elhozatala így félidőben nagyon ajánlott volt. Mire hazamentünk húsvétra, már az az egy számmal nagyobb, rugalmas derekú nadrág is feszült, amit egy hónapja vettem.
A sógornőmtől örökölt felsők kifejezetten nyáriasak, bár csinosak, mély dekoltázzsal rendelkeznek. Meg is jegyeztem az embernek, hogy elég mellkidobós darabok, de már ez sem zavar annyira, mint pár évvel ezelőtt.
Az a tény, hogy ezúttal nyáron várok babát, és nem télen még egyszerűbbé teszi a babavárást. Nyáron nem kell annyi ruhát elvenni. Nem kell csizmához lehajolni, vagy új pulóvert, új kabátot keresni, amik a plusz tehertől nehéznek tűnnek, valamint a tavaszi virágillat, ami a környéket belengi további pozitív gondolatokkal tölti el az embert.
