A lány e héten jött bele igazán a felülésbe, mászásba, és nagyon viccesen mozog, mint egy kis robotkutya.
Vasárnap Turán voltunk, és elsőre megijedt a hirtelen megjelenő nagycsaládtól, hangos gyerekzsivajtól, de hamar belerázódott, és egy órával később már Sári (5 éves, és ő a MÁSIK lány a sok fiú közt) térdére támaszkodva ült a libasorban és nézte a mesét a többivel.
A családi nagy asztalhoz ülve, kulturáltan, egyedül megebédelt, végigülte a sütiig az egészet (nem úgy, mint a nagyobbak, akik már futottak volna a leves után játszani), és senkit nem zavart.
Igaz ma épp az ellenkezőjét művelte ebéd közben, de ebben én is ludas vagyok többszörösen is.
Az történt, hogy rengeteg mosogatni való gyűlt fel, és én vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam. Dida elé tettem egy tál ételt (karfiolt), és ott maradt egy bögrében némi tea is az asztalkáján, amiben előszeretettel kezet mosott, majd megmosta a karfiolt, és ezután fogyasztotta el. Én ezt fél szemmel néztem, és megmosolyogtam, de nem vettem el sem a bögrét, sem rá nem szóltam, hogy nem helyes, mert így legalább nyugisan elmosogattam, amíg ő "étkezett".
Persze, azért néha neveljük is a jányt, rendszeres vita tárgya a kanál és étel dobálása, és a kié a sampon téma is minden este felmerül. A 'laptop anyáé" és a "nem nyúlunk a konnektorba" című vitákat már meg sem említem. Örök ellentét köztem és Dida között.
Normális esetben Dida már egyedül elalszik (kis vízzel a cumiban) a saját ágyában.
Viszont azt nem tudom, mit kell tenni akkor, ha melléfekszem alvást mímelve (Turán csak így lehetett), és ő az elalvás előtti pillanatban lábait felpakolja az arcomra, széttárja karjait, és mint aki jól végezte dolgát, azonnal el is alszik.
