Didát elvittem táncórára, mert mindenki megy. Anna barátnője és más magyarok is.
Tipikusan az a szülő vagyok, aki úgy véli, amit otthon nem adsz meg a gyereknek, ami hozzájárul a fejlődéséhez, azt más nem tanítja meg neki, éppen ezért, mi nem vittük el már 2-3 évesen mindenféle szakkörre, meg kurzusra, meg baba-mama klubba. Azonban a tél van, a gyereknek nincs lehetősége eleget mozogni, hiszen a strandon megfagynánk, úszni menni meg kész rémálom nekünk két gyerekkel, mert rengeteg idő szárazzá tenni őket uszoda után ebben a hidegben. A tánciskola nagyon közel van, ezért jó ötletnek tűnt némi mozgásra, és nem is olyan drága. Ezért beizzítottam a lányomat és elmentünk. Nagyon viccesek voltak a kis törpék, ahogy össze-vissza kalimpáltak, míg a kb 20 éves tánctanító néni egyszerű mozdulatokat mutatott német gyerekdalokra. Bár a zenei képzés erősen vitatott, azért megérte, mert a gyerek felvillanyozva jött el onnan. A zenétől azonban Zsuzska ordított. Ugye, írtam már, hogy nem bírja a hamis, rossz zenét? Ugye mindenki ismeri a kocsmákban és lagzikban feltűnő, pocakos, leharcolt szintetizátoros zenész bácsit, akit csak három pohár bor után lehet elviselni, és csak egy üveg bor után táncolni rá? Itt is ilyesmi előadásban hallgattuk a népzenei remeket.
