Pesten egyre nagyobb divat minél kisebb korban elvinni különböző csoportos foglalkozásokra a gyereket. A lényeg: anyuka ne üljön otthon egyedül, elszigelten. Itt Ambergben jöttem rá, hogy éppen ezért Divat, mert pesten nincsenek baráti társaságok, akik összejárnak, mesterségesen kell azokat teremteni. Tmészetesen nem azt akarom mondani, hogy a gyereknk ez teljesen felesleges időtöltés, mindössze azt, hogy otthon mi szülők is meg tudjuk adni neki a művészetek által a megfelelő agyi ingereket. Igen, meggyőződésem, hogy a különböző művészeti ágak és a hozzájuk tartozó eszközök megismertetésétnem lehet elég korán elkezdeni a gyereknél, hiszen ezek erősen stimulálják az érzékeit, ezáltal gondolkodásra késztetik őt. Egy baba elsősorban az érzékeire hagyatkozik, ezért nem lehet egyből atomfizikát meg közgazdaságtant tanitani neki, de ha szeretnénk, hogy később ezeket minél könnyebben megtanulja, szerintem azzal kell kezdeni, hogy megadjuk neki a lehetőséget, hogy megtanuljon a testét használva gondolkodni, s legyőzni az akadályokat. Ezért nem értek egyet azzal, hogy a gyereknek csak a korának megfelelő játék való.
Nagyon kedvelem ugyanakkot a bebytv- t, ami egy tévécsatorna, de youtube- on is elérhető. A gyerekeket egyszerű eszközökkel veszi rá, hogy kitaláljanak dolgokat, pl felismerjenek részletekből tárgyakat. Sok ötletes megoldású mese is van benne. Mi ezt sokáig nem ismertük, nem lévén tévénk, így mi koncerteket hallgattunk. Nekem személy szerint a Kaláka és a Szélkiáltó koncertek jöttek be, hiszen sok olyan egyszerű népi hangszert használnak, amiket itthon is remekül helyettesíthettünk, mondjuk fadobozon dobolva, spirálfüzet szélét fésüvel meghúzva, stb, s nagyon sok a közeli kép, amikor a hangszereket használat közben láthatja a gyerek. A második lánnyal már nem zenélek közösen annyit ezeket hallgatva, mint az elsővel, de vettem nekik egy rakat kishangszert, s a nagy megtanitotta a kicsit ezeket ( no nem profin, csak olyan gyerek módon) használni, így a kicsi egyből kapcsolja a képet nemcsak a hanghoz, de kézzelfogható tárgyakhoz is, és a keze is ügyesedik. Imádja pl az ezer forintos gyerekgitárt pengetni, a dobot püfölni vagy a xilofont, s szeretné a kicsi sípot is, de az még várat magára, egyenlőre kicsi edénykêkbe búzik. Rájöttünk, ha van luk az edényke ( van ilyen fürdősjáték szett) alján, és azt erősen az arcunkhoz szorítjuk, a vákum hatására, lélegzés közben gyengén sípol. Remek móka a gyerekeknek ezzel szórakozni, és akár egy tejfölösdoboz is elég hozzá. A játékkonyha fémedényeinek fedőiből cintányér lett, az aljából pedig egy kiskanállal együtt triambulum. Amíg nem volt játékkonyhánk, addig a fém fagyiskelyheimet áldoztam e célra fel. A zenéhez persze tánc is társul. Ha mi szülők fáradtak vagyunk táncolni a gyerekkel, nem baj, bőven elég, ha ilyen felvételeket lát ahhoz, hogy ő maga is megpróbáljon tudásához mérten táncolni. Így jobban odafigyel a saját testére, a különböző izmai hasznalatára, és mondanom sem kell, ügyesedik a teljes test koordinációja. Mi gyakran nézzük nem csak az Alma együttes Csupa selymes puhaság koreográfiáját, de az indiai táncosokat ês a néptáncosokat is. Bár nem vagyunk nagy sportemberek, és nem is túl ingergazdag, pár perc aerobik is belefér egy két éves gyerek programjába, pláne, ha anya is csinálja. De tapasztalatom szerint ez valóban csak két- három percig érdekes, és nem szabad mindennap ugyanazokat a mozdulatokat csinálni, mert még egy nagyobb gyerek is elunja. Természetesen nem csak a zene és tánc az izgi. A rajz is. Én sosem voltam híve az A4- es rajztömbnek, mert nem hiszem, hogy jót tez, ha a gyereket ideje korán bekorlátozzuk, ezért nálunk a gyerekszobában szabad a falra festeni, rajzolni, és a teraszon aszfaltkrétázni. Az ember azt hinné, a vízfesték ártalmatlan, de tudok olyan bodyt mutatni, amiből nem jött ki, se a tempera, se a sima gombos vízfesték, így a második gyereknél okosan ételfestéket és ételfestékes filcet vettünk, no meg persze krétát. A zsírkréta nekünk akárcsak a szinesceruza, nem jött be, mert halvány, a kréta meg ragad is ràadásul, a pasztel porzik, és málik, így végül rátaláltunk egy krétafajtára, ami ceruzaszerű műanyag tokban van, ki kell csavarni belőle a színes rudat. Szuper dolog, már nyolc hónaposan Zsuzska kezébe került Dida által, és szőnyegre, ruhára nem fog, csak papirra. Én gyakran nemcsak írólapot, de régi tapétát is kiterítek a földre, had rajzoljanak. Zsuzska még a mindent megevős korban van, így gyurmázni sajnos nem lehet. De só- liszt gyurmázni minden további nélkül. Igaz, ehhez egy nyugis napot kell választani, amikor van időnk eltakarítani a káoszt és levakarni a gyerekről a vizes tésztát. A rajz és a gyurna nagyon aktiv kézügyesség és koordinációfejlesztő tevékenység. Ha a gyerek szabadon rajzolhat, gyúrhat, tán még kanalat se kell a kezébe adni, úgy megügyesedik a keze. Amikor már nem eszi meg, lehet papirt tépkedni, és mélykanállal magokat meregetni egyik edényből a másikba. Nem tudom miért, de ez leköti őket, és továbbra is aktiválja a kéz és agy közti kommunikációt, no meg meglehet nézni, mi lesz ha...mikor már Dida nem evett meg mindent, különböző formájú és méretű dolgokat pakolgatott.
