Hazautaztunk, két hónapot töltöttem otthon anyámnál...majdnem. Első gondolatom Magyarországról ez volt: magyarország! autó! Rádió! Petőfi rádió! Lelkesen kapcsoltam be a rádiót hogy végre ne csak gyerekdalokat vagy néha lopva komolyzenét hallgassak, de csakhamar kiábrándultam. Idegileg feszültté váltam a mai zene ismétlődő ritmusaitól, meg a gagyi szövegektől, így elkezdtem sávot váltani. Aztán csak nyomkodtam a gongot újra meg újra meg újra....amíg a bartók rádiónál megálltam. A zene, nem tudom melyik opera lehetett, egyszerre úgy zúdult rám, hogy minden egyes hang és szólam új és izgalmas és bizsergető volt. Semmi ismétlődés nem volt benne, pedig vagy fél órán át hallgattam. Laci csakhamar elkezdett furcsán nézni rám. Valóban ezt akarod hallgatni? Valóban. Csóválta a fejét. Azt hiszem, már olyan öreg vagyok, hogy a komoly zenét is tudom élvezni. Gáz, mi?
Ma is ezerrel hallgattam a három tenort, meg ezt-meg azt, pedig gyerekként is milliószor hallgattam őket, de valahogy sosem így. Elképesztő, de szórakoztatnak.