Pelenka, Bili

egészen új tapasztalatokkal gazdagodtam. Didának is volt élete első nyarán pelenkakiütése, de Zsuzskánál úgy eldurvult a helyzet, hogy olyan a hátsója, mint egy hímpávián feneke. Mivel nagyon lázas beteg volt, nem fürdettük meg, s mikor kiderült, bakteriális fertőzése van, kapott antibiotikumot. Az antibiotikum mellékhatása, hogy szegény 8-10 pelenkáBA IS BELEKAKIL NAPONTA. Nem fogom ezúttal kijavítani a helyesírási hibáimat, mert most én vagyok lázas beteg, de gondolm megosztom a piros-rücskös popsis tapasztalataimat. Hiába igyekeztem azonnal kivenni a kakiból, letörölni, felszárítani a bőrét és Sudokrémmel bekenni, mégis ilyen lett, így este kitaláltam, hogy babolajos vécépapírral törlöm le a fenekét, a boltból Didának vettem nedves vécépapírt annak idején, és azt vetettem be most Zsuzskánálm is. Ebben sokkal kevesebb kémiai anyag van, mint a popsitörlőben. Mikor felszáradt a bőre, bekentem bepantennel, s egy percre rá a bepantenre kentem a sudokrémet. Ez ugyan egy ilyen sajtkukacnál az ágy telepisilésének kockázata nélkül nem kivitelezhető művelet, de az eredmény elég gyorsan látható volt. Ma reggel már halványabb és körülhatároltabb volt a rémisztő rücsök a fenekén. Arra is rá kellett jönnöm, hogy miért sír egész nap, panaszkodik. Annyira fájt a feneke, hogy nem bírt megülni rajta, így az etetőszékben is kispárnát tettünk feneke alá, és a földre sem ülhetett le. Még most is puhán csücsül szívesen, és csak rövid ideig, de remélem, még két nap, és erre sem lesz gondunk.