Pelenka, Bili

Gyönyörű nyári napokat éltünk meg az előző héten. Az ilyen meleg idő engem mindig ellazít és új energiákkal tölt fel, így mindjárt kevésbé stresszeltem azon, hogy miben legyenek a gyerekek, vagy hogy hol és milyen formában (mire és hova kenik szét) eszik meg az ennivalójukat. Egy ilyen szép, kellemes, fogzós napon Zsuzska éppen a negyedik ruháját koszolta össze, mikor úgy döntöttem, kiterítek egy babaplédet a földre, és hagyom kicsit pucéran a gyereket, úgyis negyven fok van, és a földről se lehet tovább esni, mi baj történhet? -Gondoltam. Szépen elsuhantam babaruhákat válogatni, hátha akad még valami csajos gönc, egy fodros body, vagy hasonló, talán még a konyhába is betévedtem, s pár percre rá, mikor bementem a méltatlankodó hangokra, ott látom a lánykát valami fura színű tócsa közepén. Kissé meglepődtem, azt hittem kihányta az ételt, és gondolkodtam mit evett, mert ilyesmit 2 hónapos kora óta nem csinált, de mikor közelebb mentem megcsapott az a jellegzetes szag. Hiába, nincsen gyerek szaros sztori nélkül, most már a pucó sincsen. Négykézláb tornázgatott a szar közepén, alaposan körbefosta magát, a szőnyeget és a plédet is, és ahogy közel értem jól látható volt, hogy már a hajába is belekente és éppen arra készül, hogy lenyalogassa az ujjait. Aki látott már horror filmet, annak se borzolódnak fel az idegei olyan gyorsan, mint nekem ekkor. Persze irány a kád, zuhany, stb, és nem tudtam sírjak e vagy nevessek, hiszen egyfelől real time-ban élvezhettem a Macskajaj budiba esős jelenetét, másfelől meg azon töprengtem, vajon ki tudom e valaha mosni foltmentesen a halványrózsaszín szőnyegünket. A helyzet komédiája az időzítés volt. Éppen akkor történt mindez, mikor már indulni szerettem volna az oviba Didáért, még szerencse, hogy egyig lehetnek ott, és én fél egyre szoktam érte menni. Szerencsére a szőnyeg teljesen tiszta lett, és mostantól legalább értelmet nyert anyám szófordulata: te kis szaros....bár lehet, hogy a memóriám keveri össze az emlékeimet, lehet hogy ezt csak a lányára szokta mondani, mert az unokáit általában inkább "én kis mindeneim"-ezi.