Pelenka, Bili

Bizony, voltak az utóbbi időben gondjaink Dida magatartásával, beköszöntött ugyanis nem korszak. Szerencsére végre leesett, hogy azt a törődést várja el tőlünk, amit Zsuzskának megadunk. Ezt roppant furmányos módon ötöltem ki, vagyis végre komolyan vettem, mikor azt mondta nekem: én is kisbaba akarok lenni! Amióta nem vitatkozunk vele, hogy de te már nagylány vagy, azóta erősen lecsökkentek a hisztik száma. Természetesen ettől még nem kapott ismét cumisüveget, sem nappalra pelust, sem semmi elvadult változtatást nem vezettünk be, csak többet vesszük fel, többet gügyögünk vele, és ráhagyjuk, igen, te vagy a mi nagy kisbabánk, Zsuzska meg a kis kisbabánk.

Nagyon helyesek időnkétn együtt a lányok. Tegnap is azon kaptam őket, hogy mindketten hason csúszkáltak a nappaliban, a kicsi követte a nagyot, ( nem tudom hogyan, mett a pucó nem tud előre mászni, csak hátra, igaz brékelni, hason pörögni, meg térden ugrálni viszont tud), máskor meg egymással szemben feküdtek, és bababeszélgettek, vagy mindketten beszorultak akanapé alá, és ki kellett menteni őket, vagy sikítóversenyt rendeztek. Zsuzska imádja a hangját, melyre rátalált, és külön élvezi, hogy Didával remek duókat adhatnak elő, persze szigorúan apa távollétében, mert apa ezt nem igazán tolerálja. Mikor elfáradtak a nagy szőnyegen csúszkálásban, pucót betettem a babafotelébe, és még sokáig elcsodálkozott rajta, hogy Dida mennyi szappanhabot és buborékot képes fújni neki, s milyen bolondos hangokkal tudja megfűszerezni a habban pancsolást.