Pelenka, Bili

Tegnap megkérdezte tőlem valaki, aki alvás után, boldogan látta Zsuzskámat, hogy mennyi idős ez a kis tündér. Rávágtam, hogy 6 hónapos, aztán rájöttem, hogy már 22- e van, ami azt jelenti hogy lassan inkább hét. Dida már megint hzahozott valami finom takonykórt az oviból, így aztán egyik gyerekre se jutott túl sok időm. Persze amíg Dida beteg volt, addig Zsuzska fogakat növesztett, ezt hangos nyüszítéssel és papírfecnik, polifoamszőnyegek valamint paplancsücskök rágásával jelezte. Egyik délután már igazán nem tudtam mit találjak ki neki, miután az összes kartondarabkát szétnyalogatta, s spontán lenyúltam gy savanyúuborkát Dida ebédjéből. Imádta a kis vacak. Védőnők ilyet tuti nem mondanak anyukáknak. Ezt már csak onnan is tudom, hogy otthon ragadt babázó barátnőm leveleiben kérdezget, mit gondolok arról, amit a kerületi védőnője mond, és hát, homlok egyenest mást, mint anno az enyém mondott. Bár az uborkáról nem beszélgettem senkivel. Immár többszöri, több helyről jött tapasztalat alapján is azt mondhatom, fogalmam sincs, a gyártók minek gyártanak a kicsiknek rágókát. Zsuzska most már legboldogabb a polifoam kirakóval, ezt azonban sürgősen el kell tüntetnem a lakás összes pontjáról, amint kicsit nő a foga, mert akkor már ki tud harapni darabokat, ami nemcsak fulladásveszélyes, de mérgező is, így elkezdtem alternativan edzeni az ínyét a pucónak. Amióta fogzik, kapott répát, almacsutkát, pónilovat, és faépítőkockát. Minden mást ő maga talált meg.