Pelenka, Bili

Az ember a neten rengeteg hatàrozottan kijelentett, furfangosan, de számomra lufiszerűen megmagyarázott dolgot lehet olvasni, ha az ember elsüllyed az egészséges étkezés utvesztőiben. Mivel nagyon dekadensen önfejű vagyok, és nehezen hódolok be bárkinek, vagy vagyok képes követni bárkit, eleve kêtkedéssel fogadom a cikkeket, amikről olvasok, így felvetettem az emgem zavaró témát olyannak, aki jobban átlátja az emberi szervezet működését, vagyis egy orvosnak. Számomra ez roppant kellemes és realista beszélgetés volt a cukorról, a tejről és hasonlókról. Ha nagyon szakszerűtlenül és tömören akaom összefoglalni a végeredményt, akkor azt mondhatom, a cukor minden formája cukor, GI index ide vagy oda, és az a legtisztább, ha fogyni akarsz, akkor inkább ne edd. Mivel a finomitott fehércukorho lehet legegyszerűbben hozzájutni, tulajdonképpen, ha csak erről lemond az ember, azzal már oly mértékben lecsökkenti a cukorfogyasztását, hogy az drasztikusnak nevezhető. A tej nem tej témában még nem készültek olyan kutatások, amik alapján egyértelműen ki lehetne jelenteni káros hatásukat, de persze itt is belép az is, hogy mi milyen arányban okoz mellékhatásokat melyek károsak? Ha elolvasunk bármely gyógyszer, vagy vitamintabletta mellékhatását, ott is találunk nagyon nem kívánatos testi reakciókat felsorolva, kezdve az izomgörcs, vesegyulladás, szédülésen át a komoly betegségekig. Ha így veszem, a tej kàros mellékhatásai egész elhanyagolhatóak. Az is furcsa nekem az egyik cikkben, hogy azt írják, a megemészthetetlen összetevők a tejben, amik az enyv alapanyagai is, bevonják a bélbolyhokat és gyulladásos gócokat okoznak a testben. Ez már beszélgetés előttis azért volt nekem furcsa, mert én úgy hallottam, ami nem mar, és nem fúródik be valahova a testünkbe, de nem emészthető, az csakhamar a vécécsészêben találjuk. Persze ezzel nem arra akarok bíztatni mindenkit, hogy rágcsáljon emészthetetlen dolgokat, csak úgy lamentálok. Eszembe jut ezekről az a régi emlék, amikor Dida mindent megrágcsált, s mikor egy nap alatt ette meg az ajakírt és a papirgurigát, akkor nem aggódtam, hisz ha az egyik szorulást okoz a másik meg hasmenést, akkor aznap pont kiegyenlítették egymást. Most Zsuska kezdi a hasonló felfedezéseket. Azért elgondolkodtató, hogy egy cikk se beszél róla, mennyi szart megeszünk gyerekkorunkban, amit túlélünk, de hogy mit eszünk felnőttként, az kész őrületeket robbant ki.