Pelenka, Bili

Elkapott minket a kórság. Szépen sorban ledöntötte a család nőtagjait. Természetesen Dida kezdte. Ezek a lassan ovikorú kölkök mindent összeszednek a falevéltől kezdve a csigán át az összes vírusos takonykórig, mindent. Nem kellett 24 órát várnom, és engem is kiütött két napra és éjszakára. Arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, és két hónapnyi êjszakai műszak eredményeképp elsőre a " hol a gyerek?" mondat jutott az eszembe ahelyett, hogy kinyitottam volna a szám, így az eldugult orrommal kishíján belefulladtam a saját váladékomba. Én komolyan nem tudom más gyereke mitől alszik éjszaka, de az én Zsuzska babám ugyanúgy eszik kétóránként, és a nagyobb sem hagyta teljesen el az éjszakai " apa, teát!" jellegű kiabálásokat. No de, abbahagyom a hiábavaló nyavalygást, és folytatom a mesét: rémálmaim rémálma valóravált, harmadnapra a kicsi is velünk fetrengett a takonyban. Mivel a nagyobb sosem volt beteg az első két életévében, fogalmam sem volt mit lehet tenni egy két hónapos szörcsögő, szopizásra képtelen babával. A nagynál sima ügy, ebédre eléteszek egy vödör ecetes fokhagymát meg mézes zsályteával itatom, igény szerint porszívó orrszívóval elintézi magának a levegőhöz jutást, aztán meggyógyul. De a kicsi? Egy hét c vitamin cseppezés, cumiból ivás és tétlen toporgás után megkockáztattam, hogy a gyerekorvosi váróban összeszed még valami halálos kórt, és elvittem dokihoz. Egy hét után én, az anyaállat, amint egy betépett anyaoroszlán,valamint aktívan terápiára szoruló hipohonder, már mindent elhittem volna, hogy mi baja a gyereknek. Az sem számított, hogy Dida nem egyszer volt a nyáron két hétig beteg, vagyis egy hét még tapasztalt szülőknek nem tragédia, én mégis már lassan infúziót is bekötöttem volna neki, csak ne szörcsögjön már a Zsuzska. Szerencsére nem én vagyok az egyetlen fiatal anyuka a környezetemben, így konzultáltam a többiekkel is. Így szereztem Vikitől egy sóoldatos inhallátort és a tanácsot: tegyek anyatejet az orrába, de nem igazán emlékezett, az miért jó. Végül a doki is ezt javasolta. Miután alaposan megvizsgálta, megnyugtatott, hogy a gyerek túléli, szépen fejlődik, és előfordul az ilyesmi. Egy nap aktív anyatej plusz inhallátoros dupla kúra ( akkor már magamat is kezeltem, biztos ami biztos, ha másra nem, hiszti ellen is jó volt) eredménye egy nyugodt éjszaka és másnap egy még félig szörcsögő, de már jókedvű baba lett. Egy nap alatt az egyik orrluka kitisztult és az én maradék torokfájásom is megszűnt. Boldog vagyok. Természetesen a magyar mivoltunk Németorszàgban ezúttal is megbonyolította az orvosi ellátás kifizetésének módját. Zsuzska még most sem rendelkezik állampolgársággal a lassú ügyintézés miatt. A doki tűnődve ingatta a fejét, miközben a lányommal beszélgetett: " Nem vagy te sem német, sem magyar. Mi vagy te? Egy kis angyal."