Amíg Zsuzska nem született meg, addig őt vártuk ezerrel. Kissé kezdett ciki lenni, hogy az egy hét túlhordás miatt kb két héten keresztül mondtam a lánynak: Na, már csak egyet kell aludni, és Zsuzska kipottyan a pocakomból! Kissé aggódtam, hogy emiatt az okfejtés miatt Dida kb annyira tanul meg számolni, mint amennyire én....
Zsuzska igen sok mégegyalvás után megszületett, és elhozta a hőn áhított pónit, Matildát Didának. Ez pont 4 hete történt (plusz-minusz két nap, ugye aki figyelt, mit mondtam a számolásról...)
Nos, immár három hete, amióta a boltokban megjelent az első mikulás csoki aztán napról napra kezdett durvulni a helyzet, és két hete az üvegmikulástól a világító rénszarvasig minden ki van pakolva, azóta minden nap várjuk a Mikulást. Minden reggel ez Dida első szava: Nézd anya, ott a Mikullás az ablakban! Leszállt a rétre! Hoz nekem ajándékot?
Napközben pedig ezt hallgatom: Jön a Mikulás? Hoz nekem ajándékot?
Én pedig minden nap elmondom neki, hogy még sokat kell aludni, és mindenkinek hoz ajándékot.
zsuzskának, apának, anyának, Sárinak is.
Igen, mindenkinek hoz.
Délutánonként pedig erre kér: hallgassunk angyalkásat!
Ez azt jelenti, hogy a neten fellelhető kórussal, mély pátoszban elénekeljük a mennyből az anygalt és még egyéb karácsonyi dalokat.
Kezdem kissé unni már a karácsonyt, és előre rettegek, ha eljő hát a Mikulás, utána mi lesz????
