Mi is így tettünk. Dida, mivel még kisgyerek, úgy gondoltam megteheti, hogy a reggel 10 órai fürdés után úgy rohangáljon, ahogy megszületett, s csak egy órával később tettem rá pelenkát, vagy bugyit. Irigyen bámultam, ahogy pucér fenékkel boldogan rohangált. Én már ilyesmit nem tehetek meg.
Magam is párszor kádban csücsültem, hol vele, hol nélküle, mert egyszerűen elfulladtam a melegtől, s volt, hogy hányinger is kerülgetett, amit egy kád lanygos vízben ázás nagyon gyorsan helyrehozott.Egy ilyen kádból kiszállás után éppen elégedetten, és végre nem izzadságtól csöpögőn bementem a szobánkba, hogy ruhát keressek, s ahol a gyerek az ágyunkon vígadott. Rám nézett, s megszólalt:
"Anyának nagy cicije van, nekem meg kicsi."- gondolkodott egy ideig, majd tűnődve nézte az apját, aki stílusosan rövidnadrágban mesét olvasott."Apának is nagy cicije van."- közölte velem.
Sóhajtottam. Talán lehet hogy jobb, ha mégsem tanulnak meg beszélni.
