Az én éjszakáim sem különbek, rendszeresen felébredek fél három körül, és mindig van egy kifogás, miért nem tudok az ágyban maradni és aludni.
Viszked, feszül, fáj, szétesik, meleg van, hideg van,kemény az ágy, puha az ágy, magas a párna, alacsony a párna, horkolást hallok, zümmögést hallok, szuszogást hallok, nem kapok levegőt, ég a gyomrom, kiszáradta szám, pisilni kell, stb. Az a legrosszabb, mikor hirtelen kipukkan az álom a szememből, és mindezt egyszerre érzem. Ilyenkor fel tudnék robbanni. Ehelyett kicsoszogok a vécére, majd a fürdőbe inni, majd a kisszobába a kis laptopommal. Ilyenkor mindenre lenne idő és erő, csak éppen az alkalom nem helytálló, így sem mosogatni,, mosni, ruhát és játékot helyére pakolni nem lehet.Mire a hajnal elérkezik, és elkezdem látni a bútorokat magam körül, kezdenek megszűnni a tünetek, és megkísérlek aludni. Általában reggel, fényes napsütésben tudnék a legjobbakat aludni, olyan 8-9 óra tájékán, de eddigre a család többi tagja ébred fel kipihenten, duzzadó energiákkal, és legtöbbször nem valami csendesen.
Ma reggel is az anya, anya szavakra ébredtem. Pár perc alatt sikerült rávennem a szemem arra, hogy az egyiket félig kinyissam, és megnézzem, mennyi az idő. Az emberem eközben meggyőzte a lányomat, hogy ne sikítgasson, és ne csiviteljen, és hagyja magát felöltöztetni. Mondanom sem kell egy kitétel teljesítéséhez is szuperhősnek kell lenni, nemhogy mindhárom eléréséhez. Megállapítottam, hogy a műszakom 5 percen belül megkezdődik, mivel valakinek munkába is kell mennie babázás helyett, és ez nem én leszek.Becsuktam hát a szemem, hagytam, hogy sorsom utolérjen, és úgy, kitakarózva, félúton az ágy széle felé visszaaludtam, ahogy utoljára magamhoz öleltem a párnámat búcsúzóul.
Arra ébredtem, hogy egy marha nagy kavics van az orrom alatt, és két szem az orrom felett. Dida kb 5 centiről figyelte, mikor nyitom ki a szemem, hogy azon nyomban megkínáljon kőlevessel reggelire.Természetsen a kőleves és a kavics desszert minden élethelyzetben csak finom lehet, és el kell közösen fogyasztanunk. Reggeli után hozzámvágta a mesekönyvet. Pechemre dalos-mondókás könyv volt. Megkíséreltem hangot kiadni magamból, és a tizedik dal után már mintha emlékeztett volna az eredetire, amit énekeltem. Ezek után már nem csodálom, hogy Dida lepisszeg, ha a netes, csiszolt verziót hallgatjuk meg.
Ennyi ágyban heverés és ébredés után már volt erőm határozottan kijelenteni, hogy vége, anyu elmegy mosakodni, öltözni, stb. Dida pedig mivel aznap reggelre megkapta a magáét, elrohant a babáival beszélgetni.
