Pelenka, Bili

Az ember, de leginkább a szülő, elképesztő leleményességre tesz szert, ha arról van szó, hogy egyen már valamit a bides kölke. Sajnos a szülőbe be van kódolva, hogy mindenáron táplálja frissített genetikai állományát, hiábafogja fel racionális ésszel, hogy ha kettő, három, négy, tizenhat, huszonhat év alatt sem halt éhen, akkor már nem is fog. Akkor sem, ha fennen hangoztatja, hogy "nem vagyok éhes", és sírva toporzékol, ha bármiféle listát felsorol neki a szülő, amiben nincs legalább fél pohár cukor. Bár igyekszem a helyzethez simulékonyan hozzáállni, náluk a bevett praktika, hogy meg kell eteni a plüsskutyát, a bárányt, a babákat, de úgy, hogy a kellő számú előkóstoló után végül minden Dida szájában landoljon. Idegen helyen nehezebb a helyzet, mert Dida esze csak az új játékokon jár, így az a jó, ha élő állat is van, így a strandon ehet perecet a kacsákkal, Móninál meg az öreg perzsamacska az, aki előszagolja, ehető- e az étel. Tegnap részese lehettem két helyi barátnőm cseleinek is, így, hogy nem nekem kellett etetni, igen mulatságos mozinak bizonyult a napi procedura. A reggeli Juditnál ért minket. Reggelire perecet sütött. Két gyerekéből a kicsi még nem tud beszélni, így ő a kisebb gond, legfeljebb belekeni a hajába a nyálas perecdarabokat, a fia, Áron viszont majdnem 4 éves. Rossz napja volt, igy ő kijelentette, megfájdul a hasa a perectől, ő inkább amerikai sütit kér ( ez kb a cukrozott tetejű vizespiskótával egyenlő cucc). És vagányan kijelentette, mikor mondtam, mi csak tejért indultunk a boltba, hogy ő bezzeg olyan nagy fiú már, hogy ő nem tejet, hanem kakaót ihat. Nagy volt a kísértés, hogy mondjak neki valami rákontrát, re- és szubkontrát, de inkább okosan befogtam a számat. Kisült a perec, és Áron tagadott. Anyja türelmesen kijelentette, ebéd előtt nincs édesség, de can 10 féle gyümölcs, szendvics, joghurt. Minden egyes szóval csak rontott a gyerek állapotán, Áron végül sírva ütötte és rúgta az asztalt, hol azt ordítva, hogy ő nem eszik semmit, hogy azt, hogy éhen fog halni. Rajta kívül közben mindenki jól lakott a pereccel, és Judittal megbeszéltük, úgy látszik a hisztit nem növik ki a kölkök oviig, és végül megegyeztük abban, hogy később se, csak az indok változik az évek során: kaja, pia, kocsi, nők/pasik. Végül elérakta mégis a sütit, amiből Áron ugyanúgy nem evett szinte semmit. Az estét Ágiékkal töltöttem a szabadstrandon. Nem strapáltam hát magam a vacsora miatt, kértem a büfében csibefalatkát hasábkrumplival, jutott belőle elég az összes jelenlévő családtagomnak. Ági férje pedig szépen elővette a banánt, maga mellé ültette a gyereket, majd kikotort egy kiskanalat, ölbe tette, jó lesz az még, és lehúzta a banán héját. Eddig még semmi szokatlan nincs a dologban. Mindenki látott már ilyet. Ám ezek után fogta a kiskanalat, s belekanyarintott vele a banánba, így adagolta a gyerekbe. Arra gondoltam, ezt jó pénzért el kellene adni egy cirkusznak, főműsorszám lenne. Megvan benne minden: szokványos kezdet, meglepetés, csattanó és humor.