Pelenka, Bili

A doki azt mondta, két hét múlva találkozunk. Na, ezen meglepődtem. Minek is találkoznánk két hét múlva, mikor eddig havonta találkoztunk? A doki igazán édes, de még a szeptember olyan messze van! Úgy tűnik, ő másként gondolta, mert az asszisztens kislány szépen beírta az időpontokat szeptember 21-ig? Kb addig. Plusz-minusz pár nap. Még pár másodpercig eltűnődött a következő időponton, de mondtam neki, hogy azt hiszem, ennyi beírás elég. Végülis, szeptember 24-re vagyok kiírva nem? Vagy 26-ra? Nem tudom, a számokkal mindig bajom volt. A kiskönyvembe érezhetően kevés plusz dátum került be. Uram atyám! Már ilyen közel lennénk? Igaz a gyerek egész gyerekre hasonlított az ultrahangon, és egyre inkább lihegek, ha el kell érnem a cipőmet. Valahogy hirtelen minden túl alacsonyra került a lakásban. Lábam simaságáért ádáz jógagyakorlatokat folytattam kb másfél órán át. Mégiscsak nő vagyok, a doki meg férfi, gondoltam, nem megyek oda, mint egy ősasszony, ha már egyszer feltalálták a szőrös láb ellenszerét, a borotvát. Miután ezzel végeztem, rájöttem, a bugyimat is már csak a fiókban látom, magamon egyáltalán nem. Akkor sem, ha oldalra fordulok. Szerencsére, a fiókom tartalma limitált, így nagy bakot nem tudok lőni, mindegyik lila, szakadás- és csipkementes pamut. Hű, na ezzel az infóval most biztos jó pár embert felháborítottam, hogy milyen szemérmetlen vagyok. Akik így gondolják, azok higgyék el, ha meglátnák a nagyi fazonokat, semmi izgalmasat nem találnának ebben a mondatban. Eljutottam odáig, hogy hiába alszom ugyanannyit egy éjszaka alatt, mint a férjem, még véletlenül sem ugyanakkor. Míg ő játszik hajnali egyig, kettőig, én fél tizenegytől hajnali egyig (kettőig) alszom, majd ő jön, én úgy csinálok, mintha örülnék, aztán ő horkolni kezd, én meg ha éppen nem vagyok félálomban, nem vágok oda neki ezért, hanem kimegyek a kisszobába, megnézek egy filmet ( vagy kettőt?). Kivirrad, kb fél öt körül, ekkor visszamászom a hitvesi ágyba, izzadásig felmelegítjük egymást kb két-három órán keresztül, mire én elkezdek fészkalódni, ő nem bírja tovább, és felkel, így én édesen alszom nyolcig. A terhességnek szerencsére nem csak hátrányai vannak, előnyei is. Pl. elmentünk kínai étterembe vacsizni a doki vizitje után. Vagy elmegyünk fagyizni, mert nekem az jó. Vagy ott volt pl. Ági diós tortája, no az aztán igazán jó volt. Sajnos, nem bírtam annyit enni belőle, mint amennyit szerettem volna. Leszámítva a folytonos gyomorégést, az ételek íze új értelmet nyert. Summa summárum, ha kajáról van szó, mindent megkapok, amire vágyom.