Pelenka, Bili

Hadd fejlődjön az a kölök, döntjük el időnként Lacival. Általában amellett, hogy hétvégén nyüzsgünk valamerre, esténként népmeséket olvasunk, nappal meg időjárás és kedvemtől függően festünk, kavicsvárat építünk, vagy sétálgatunk, időnként pénzt is szánunk rá, hogy a gyerek új játékot kapjon. Szülinapjára kapott a mamától egy 15 darabos, 3 évtől ajánlott kirakót, amit jó egy hónapig rakosgattam, hogy á, még úgysem tudja, mire való. Egyik nap, éppen olyan váratlanul, ahogy egyik nap kijelentette, többé ne segítsek neki szandált húzni, elkezdett azzal nyúzni, hogy karjuk ki a kisvakondot. Két hét napi kb 10-szeri kisvakondos kirakózás után Dida már könnyen kirakta, így lelkesen vettünk neki két micimackósat, szintén 15 -ös darabszámút. Én eltűnődtem egy harmincdaraboson is, de Laci lehetetlennek tartotta ezt a szintet, hiszen erre már 4+ korhatár van írva. Jó nagyot csalódtunk, mikor Dida még aznap, harmadjára, egyedül kirakta mindkettőt, majd két nappal később fejjel lefelé is, amin kiakadtam. Persze mikor odaülünk mellé, akkor eljátsza a lebutított változatú Didát, és kérdezgeti mi micsoda, de engem már nem ver át. Egyértelmű volt, hogy képes rá, mikor tegnap kiborította a helyükről a darabokat,, fordítva letette a táblát, én ekkor elmentem pisilni, egyértelműen, kizárólag ketten, csukott ajtók és ablakok közt voltunk a lakásban, ennek ellenére, mire visszaértem a szobába, a kirakó minden darabja, neki fejjel lefelé, a helyén volt. Kétségbe esésemben, hogy a gyerek pár napon belül halálra fogja unni magát, elővettem anyu által ajándékozott gyöngyfűző készletet (kb 4 centis átmérőjű fagyöngyökkel és cipőfűzővel), ami eddig építő kocka volt, s megtanítottam gyöngyöt fűzni. Kemény 15 percig le is kötötte, aztán belejött hogyan kell, és rá se nézett többet. Ellenben kitartóan szaladva siet naponta többször valahova, általában villanykapcsolótól villanykapcsolóig, felkapcsol minden lámpát, majd odarohan a kaputelefonhoz a mamával beszélni, ezek után minden létező ajtót behajt, amiket aztán tilos kinyitni, s minden létező ajtót megkísérel egy szívószáldarabbal kulcsra zárni. Ha minden fontos teendőt elvégzett, 10 különböző helyre cipeli a kb 60 centi hosszú babáját, nyög belé, mire leteszi a "megfelelő" helyre, ráfekszik pihenés képen, és cumit töm a szájába, néha kavar neki ennivalót is, amit aztán az egész családnak felváltva meg kell etetni a babával. Mivel takarítási lázban égek, ő is elkapta a betegséget, s nagy nyögve kiszedte a helyéről a porszívót, majd közölte: - Minden tiszta. Kitakarítottam. Mindezt szemlélve, csodálkozva fogom a fejem, mit tettem, mikor ezt a lényt megalkottam? S ismét kezdem úgy érezni, feleslegesen veszek neki (szigorúan tudományos alapon) játékokat.