Pelenka, Bili

Eljutottam abba a szakaszba, amikor már semmi kedvem semmi művészi tevékenységhez. Strapás. Emlékszem, mikor Didával terhes voltam, mennyire felháborított, hogy megkötik a kezem, és hátráltatnak az alkotás útján. Most semmi ilyesmit nem érzek. Igyekszem nem zombiként feküdni egész nap, hanem mozogni minél többet, méghozzá a szabadban (ez elég jól megy), igyekszem a gyerek felfedező vágyát kielégíteni, bár ez utóbbit kissé mérsékelten...és igyekszem olyan étellel ellátni magamat, amit szívesen megeszek. Na, ez nem jön mindig össze, de azért igyekszem. Mindemellett próbálok természetemmel nem összeegyeztethetően kedves maradni a férjemhez. Ezt főleg azért mondom így, mert nehéz egész nap alkalmazkodnom valakihez, pl. Didához, miközben a másik is eszi az energiáimat, és este már egyre kevésbé van türelmem fékezni magam, és törődni a harmadikkal. Ennek ellenére időnként kellemesen elbeszélgetek az urammal altatás után....vagy csak meghallgat? Fene tudja. Néha azért megkérdezem dolgokról. Tegnap megkérdeztem tőle, mi baj lehet velem, amiért nem sikerül eléggé társasági, kommunába tömörülő lénynek lennem, pedig igyekszem. Azt mondta, nyers vagyok. Meg hogy nem tudom elrejteni az érzéseimet. Eléggé lelombozott ezzel, meg is mondtam neki: "De én annyira visszafogom magam! A felét se mutatom meg az indulataimból a többieknek." Nevetett rajtam. "Na látod, az a baj, hogy neked még egy tűrhetően normális szint is erőfeszítésbe kerül."- mondta. Ezek után felmerült bennem, hogyha nem vagyok normális, mit fogok faragni a gyerekeimből? Pedig e téren igazán igyekszem. Az élet bonyolult. A család által felajánlott segítség a baba mellett is emiatt aggaszt leginkább. Mondhatom, hogy nem viselem el, amikor anyósom, anyám, egyéb rokonom ezt meg azt csinálja a lakásban, valójában nem bennük van a hiba. A felajánlott segítségről úgy érzem, ha még egy emberhez alkalmazkodnom kell egész nap, heteken át, hát, abból még botrány lesz. Előbb én fogok kiakadni, aztán meg ők miattam. Nem kívánok összeveszni velük, így bonyolódik a helyzet a két gyerek mellé jól jönne a segítség, és a plusz két ember (baba és nagymama) az intim zónámban párhuzam miatt. Álmaimban a megváltó simulékony, rugalmas, vicces, és nem veszi fel, ha kiakadok. Amolyan Laci kettő. De ez kb. olyan, mint a szőke herceg fehér zsigulin. Talán létezik, talán nem.