Ma újabb funkciójára jöttem rá a textilpelenkának. Emlékszem, mikor elmentünk megvenni az első darabokat, egyrészt azt sem értettem minek belőle húsz, és még drágállottam is. Mostanra kiderült, hogy a stabil kiságy után ez a leghosszabb élettartamú és legjobb befektetetés, ami kisbabához kötődik.
Most már nem bánom, hogy anyám megvette a flancos, vastag szövésű drágábbat, mert jóval tartósabbnak és strapabíróbbnak bizonyult, mint vékonyabb és olcsóbb társa.
Mikor Dida megszületett, első körben nem tettem semmit a pelenkázófeltétre, de hamar megtanultam saját hibámból, hogy ha nem kerül textilpelenka a pelenkázóra, akkor általában két dolog történik egyszerre: Dida azonnal sír, mikor megérzi a hűvös műanyagot a bőrén, és azonnal pisil is. A műanyag nem szívja be a nedvességet, csak elszigeteli a bútortól, így a gyerek nulla másodperc alatt a pisitócsa közepén fekszik, és lehet tetőtől talpig átöltöztetni, és fürdetni, ami az első hónapokban külön procedúrának számít. Természetesen a babák sosem éppen a pelenka kibontása előtt, vagy az új pelenka betépőzárazása után pisilnek, hanem mindig pucér fenékkel. Különösen, ha a fenekük alatt hűvöset éreznek. A textil pelenka nem csak melegített, de segített megakadályozni, hogy az összes pisi a gyerek nyakáig fojjon. A textilpelus eszméletlenül gyorsan meg tud száradni mosás után. Gyorsabban, mint bármi más. Ezen kívül lehet bárhol alá, fölé teríteni a gyereknek, mondjuk előke helyett, vagy néha vészhelyzetben rendes pelenka helyett, vagy akár ruhaként bele lehet csomagolni szintén vészhelyzetben, mikor az ember lánya pont a negyedik váltóruhát mégsem rakta be utazáshoz. Lehet alkalmanként törölközőnek is használni, vagy bármi váratlanul kiömlő dolgot feltörölni vele, mikor a gyerek nagyobb. Ha hirtelen hűvös lesz, kéznél van, mint nyaksál, ha kisüt a nap, szoknyának, fejkendőnek, válltakaró kendőnek (napszúrás ellen) is jó, ez utóbbi babának, anyának is ugyanúgy működik.
Bizony jártunk már úgy, hogy a gyereken trikó és pulcsi volt, kisütött a nap, így pulcsit le, kendőt fel, és nem égett szénné a gyerek.
Én néha hajmosás után hajszárító kendőnek is használom, de a legújabb funkciója a legbámulatosabb számomra.
Mivel a pelus elhagyása és a bili előtérbe kerülése aktuális témává vált számunkra, elkezdtem az opciókat nézegetni. Nagyon megtettszettek Judit fiának, Áronnak a "leszoktató", mosható kisgatyái, amik egy frottírbugyiba zárt nedvszívó réteg miatt többek, mint sima kisgatyák. Gondoltam, veszek a lánynak is ilyen bugyit, így ha be is csurog, nem csurog telibe a szőnyegre, végig a lábán, át a zoknin, stb, hanem csak a bugyit kell lecserélni. Egy ilyen bugyi minimum 2000 Ft. Ha veszek belőle 10 darabot, az egy vagyon, nem is beszélve arról, hogy ha pisil a gyerek, ezt is csak le kell venni és ki kell mosni, akárcsak bármely más ruháját, amit lepisil. Vakartam kissé a fejem, majd rájöttem, hogy tudok én ilyet csinálni magunknak. Előkerestem néhány elhasználtabb kinézetű pelenkát, összehajtogattam, és begyűrtem Dida bugyijába. Így iszonyú vastag lett a feneke, de egy-másfél pisit stabilan tartott. Néha kettőt is. Ezért arra jutottam, hogy ketté vágom készletünk egy részét, így összehajtva a textilpelenka kibír egy pisit, akárcsak a mosható bugyipelenka, és nem is túl nagy méretű. Bugyiba gyűrve semmivel sem nagyobb, mint egy sima eldobható pelus, és a bugyi még szebb is, ha kivillan a kis szoknya alól.
