Ági felhívta a figyelmemet a folsav fontosságára, különösen az első trimeszterben, ezért tegnap a neten utána néztem, miben van benne.
Gabonapehely, narancs, máj.
Már ugyan túl vagyok az eéső trimeszteren, rájöttem, hogy ez idő alatt pontosan ezeket kívántam, és majdnem minden nap ettem műzlit, és Laci facsart nekem friss narancsot, és nagyon szívesen ültem be a kedvenc görög éttermünkbe májat enni, vagy vettem le a bolti polcról az olajos tőkehalmájat. Mostanában inkább a csontjaimat, izmaimat érzem, ezért egyre tudatosabban szedem a magnéziumot, és a C vitamint, mivel elkezdett fogmosás közben vérezni az ínyem.
Gyanítom, hogy ennél a babánál is eljön az utolsó trimeszter "átka" a vérszegénység, vagyis a vashiány.
Ezek a nyomelem-hiányok eddig nem okoztak különösebb problémát, nincsenek komolyabb fizikai tüneteim, ellentétben azzal az időszakkal, amikor Didát vártam, nem feszül a hasam, nem vagyok olyan fáradékony, és nem fáj annyi mindenem.
Természetesen a bőröm most is érzékenyebb, mint alap állapotomban, és a combom körmérete valószínűleg nő, mert a kis piros csíkok ismét megjelentek a bőrömön, a krémezgetés ellenére.
Egyenlőre a viszér, a kismamák szörnye is elkerült.
Ma tudtam meg, hogy a kismamák száma egyre nő ismerősi körben. Mi lehetett itt karácsony környékén? Mindenki ennyire unatkozott? Vagy a vízben van valami? Vagy a légkörben?
A babák csak jönnek, csak jönnek. Immár 4 emberről tudok, hogy babát vár, rajtam kívül.
A strandon megismertünk egy 40 év körüli párt, akik 10 hónapos kisfiút neveltek. Később kiderült, hogy nekik nem lehetett saját, így befogadtak egy kicsit.
Kicsit fura volt ezek után arról beszélni, hogy mi mind mennyire terhesek vagyunk, de látszólag ez Mónit, az új ismerőst nem zavarta. Persze lehet, hogy ők ezzel a babával is boldogok, hiszen a gyerek szép és egészséges német poronty.
