A harmadik napra annyira összemelegedett Dida a nyúllal, hogy mulatni gyűltek össze a kis ládában. Kissé nehéz volt rávenni a lányt, hogy ne másszon be a ládába a számos nyúl mellé (plüss és valós vegyesen). Végül megegyeztek abban, hogy csak a nyulak mulatnak a ládában, és Dida énekel nekik. Valamelyik férjhez mehetett, mert akkora lagzit csaptak, hogy az egész ház Didától zengett, amint énekelte: "Ájjáj, nyuszi-puszi, táncol a sok nyuszi-muszi, ájjáj nyuszi-puszi nem lesz sosem alamuszi, hábládáblájájájáj." A láda csak úgy rengett a nagy táncolástól.
Mikor Dida kissé elcsendesedett, kivettem a nyulat a ládából, de neki aznapra elég volt a testtorna, mert kapásból visszaugrott a ládába.
Ez már csak azért is vicces, mert a nyulak általában szökni próbálnak a ládából, nem pedig benne csücsülni.
