A nyúl továbbra is fontos szerepet játszik a napi játékban, ezért nem tudom elégszer megmosni a gyerek kezét, lassan fel is adom a harcot, mert amint kezet mosunk, a nyúl újra utunkba esik, és minden kezdődik előröl. Az az egy bíztató van az egészben, hogy a nyúl valóban tiszta, egészséges állatnak néz ki. Szalmáját ma cseréltem ki frissre, így újra rendkívül illatos, kellemes a doboza. Amint bekerült a tiszta szalma, azonnal élvezettel rágcsálni és turkálni kezdte, amit Dida úgy értelmezett, a nyúl elég érdeklődő ahhoz, hogy végre bemutassa a játékainak, főleg a házban található többi nyúlnak.
Szépen össze is gyűjtötte a kulcstartó nyuszit, és a kertésznadrágosat, és mivel elsőre nem lett meg a kiskabátos, hozta helyette a barbie-t és a magyar ruhás kerámia fejű babámat. A két baba főleg nézőközönség volt. A nyulak színi előadást adtak elő, hol az élő nyúl meg lett lovagolva plüss társai által, hol közösen elsétáltak piknikezni, füvet és répát enni, de az is előfordult, hogy a plüssnyuszik ki-be ugráltak a félelmetes vérnyúl barlangjába és -ból. Én közben a várost jártam ügyes-bajos dolgaim miatt, de akárhányszor hazamentem, a lányomat és Gusztávot mindig ott találtam a nyúl ládája mellett. Ismét meggyőződtem róla, hogy a gyerek nem a legdrágább ajándékokat tartja izgalmasnak, a más kislányoknál általános öltözködés iránti vágy szép nyári ruhácskákba (amiket a mama vett neki húsvétra) pedig teljesen kiesik az érdeklődési köréből.
Így, bár mama nagyon szerette volna látni a lányt a csodálatos darabokban, bizony csak jó adag türelemmel, és napi néhány lopott perccel (pelenkázás után) jutottunk ahhoz az örömhöz, hogy naponta egy ruhát rápróbáltunk, és megcsodálhattuk benne.
