Három napra béreltünk autót. Az utolsó nap nem tudtunk dönteni az úti cél ügyében. A portás lebeszélt az Etna megnézéséről, mondván igen hideg van ott ilyenkor, ezért a közeli természetvédelmi parkot választottuk. Az oda vezető úton változatos látványú hegyek között, tehénveszélyt jelző táblák és birkanyájak mellett suhantunk el. Felemelő látvány volt. Ugyanakkor a parkot, mint úti célt totális baklövésnek könyvelem el. A délelőttöt renyhe tévénézéssel és paplan alá bújással töltöttük, főleg azért, mert Dida is tiszta hiszti volt egész délelőtt, és én is igen fáradtnak éreztem magam. (Gondolom, ő is kifáradt az elmúlt napok élményeitől.) Délrwe kipihentük magunkat, s elindultunk. A park elején kis fabódét neveztek étteremnek, amiben egy suhogónacis kis törpe készítette és szolgálta fel a rémesen rossz ételt. Csak azért ettem meg, mert éhes voltam. Evés után megnéztük a fákhoz kötött lovakat, amiken lovagolni is lehetett, s azt az egyet is, amit egy elkerített játszótérre zártak. Kissé bosszantott a dolog, mert a játszótér tele volt olyan játékkal, amikre Dida felmászhatott, felülhetett volna. Így is találtunk egy hintát, és ez volt az a pont, amitől kezdve Didát nagyon nehéz volt elmozdítani. Kiválasztottuk a park legrövidebb útját, ami a térkép szerint 15 perces séta. Nem jutottunk a végéig. Dida vagy bőgöt, vagy ellenkezett, le akart mászni szakadékos, omladékos részeken, apró patakok okozta agyagos pocsolyákba dagonyázott, míg el nem fogyott a türelmem, le nem vetkőztettem a disznónál is mocskosabb kölköt, s Laci visszacipelte a kocsihoz, bevágtuk magunkat, és hazamentünk. Szerencsére a 30 fokos melegben nem volt igazán nagy probléma, hogy az eredeti ruháját még az étteremnél leöntözte innivalóval, a cserét meg összesarazta. Ez volt az a kirándulás, mikor a hegyek laza agyagos rétegei egyáltalán nem tűntek romantikusnak.
Az autóban összes létező gyerekdalt elénekeltük, s mikor kezdtem kifogyni, még két faluval odébb voltunk a hoteltől, s Dida közölte: "Kiszállsz". A maradék utat természetesen végig sikítozta unalmában, vagy mindenféle kéréssel nyaggatott.
Tervben volt, hogy még ma is lemegyünk a tengerpartra, de mire elértünk a szállodáig, annyira elfogyott a türelmem, hogy kiscsaládomat feltereltem a szobába, én pedig a laptopommal karöltve leültem a hotel földszintjén lévő előtérbe egy kis nyugalomhoz jutni.
Elhatároztuk, hogy a következő napot csendes pihenővel töltjük, maximum a közeli tengerpartra megyünk le.
