A vacsorát a hotelben este 8-tól lehet elfogyasztani, 10 óráig. Körülbelül 10-en szállhattunk meg a hotelben, mert sem a vacsoránál, sem a reggelinél nem jelentek meg többen az étteremben, természetesen velünk együtt.
Mivel félpanziót kértünk, ezért reggelinél a szokásos kontinentális ételvariációk körül lehetett választani, a vacsora pedig egy teljes meleg étel menüsor volt. Két féle előételből, három féle főételből és egy édességből lehetett választani. Valamennyi fogás, amit kértünk kellemes, laktató és könnyű ételnek számított. Legalábbis, én jóllaktam, és nem éreztem, hogy mindjárt meghalok emésztés közben.
A vacsi előtt az ágyunkból megnéztük ahogyan a királykék tenger mohó gyermek módjára pillanatok alatt elnyeli a nap neonnarancs színű korongját, mint valami cukorkát. Mikor lement a nap, még sokáig fénylett a tenger valami fakó kék derengésben, majd egyik pillanatról a másikra, a fekete sötétség úgy telepedett a vízfelszínre, mint egy puha léptű párduc. Csak néhány kósza habfodor villantotta fel fehér fényét, ahogyan megtört néhány parton heverő kövön.
Vacsora közben Dida megint csak összehaverkodott a fiatal, és törvényszerűen jóképű pincérrel, aki széles mosollyal az arcán köszönt neki: Ciao!
Didának ez nagyon tetszett, így ha csak messziről is meglátta a pincért, már mondta is neki elérzékenyült hangon: Csajó! Gyakran mi még nem is láttuk, hogy közeledik, vagy hogy kilépett a konyha ajtaján, de Dida csalhatatlanul jelzett, mint egy csengő.
A vacsora után elolvastam a szálloda tájékoztatóját, és kiderült, hogy a szálloda szolgáltatásai között szerepel a ruha mosás aznapi átadással, a babysitter, a taxi, ami levisz a városon belül akárhová, valamint az autóbérlés, csak hogy a legérdekesebbeket említsem. Természetesen lehet még szaunázni, maszíroztatni, kondizni, és főszezonban a tetőmedencében úszni.
