Shopping napot tartottam, mert megérdemlem. Érdekes ez a szó, hogyan bevette magát az új magyar nyelvbe. Szóval, elhatároztam, hogyha össze esek is, elmegyek shoppingolni (kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a korrekt magyar helyesírása), vásárolgatni, üzletekben lődörögni, és új ruhák láttán önfeledten sikkantgatni.
Ennek a napnak különlegessége, hogy gyerekmentes. Csak én és maximum még egy csajszi.
Mikor viszont elgondoltam mit kell feltétlenül megvenni, rájöttem, hogy magamnak nem nagyon kellene vennem semmit, hiszen pocakom rohamosan nő, viszont Dida is rohamosan nő, és már nincs harisnyája, bodyja, sapkája, alvós kezeslábasa, és apának papucsa, meg új fürdősjáték is kellene....mikor ide elértem a listában, elszörnyedtem. A felismerés, hogy Dida nélkül nem mehetek el vásárolni akkor sem, ha őt nem viszem magammal, súlyos nyomott hagyott az olyan emlékeimben, amikor még csak azért vettem meg egy pulcsit, mert olyan csini volt.
Ennek ellenére jó sokat bóklásztam a belvárosban, és megleptek azok a kis különbségek, amik az itteni és az otthoni gyerekruhák között voltak. Persze lehet, hogy inkább csak az a baj, hogy ez egy kisváros.
Sehol nem találtam olyan nyári sapkát, ami rugalmas lett volna legalább a tarkójánál, illetve egy fejkendőcskét találtam a reálban, de az nem tetszett, és napellenzős karimája sem volt.
Csodálatosan szép és praktikus darabokat láttam újszülöttekre, de kétévesekre csak ordenáré nagy pöttyös, csíkos és gusztustalan színű ruhákat és felsőket találtam. Az áhított kezeslábas pizsama 86-os méreten felül nem létezik.
Felhördülve láttam a gumiklumpák tömegét egész kicsi lábakra.
Vettem ugyan pár trikót a Reálban, ami tetszett, és egy piros harisnyát, de a belvárosi bolyongásom után elszontyolodva ültem egy padon. Ekkor felhívtam Olgát, hátha sikerült már felkelnie, fél 11-kor. Ő volt utolsó reményem. Tudott is egy baba boltot a belvárosi Sparkasse mögött, amiben gyönyörű holmikat találtam, iszonyú pénzekért, de az árakat nem számítva jól esett, hogy végre valami ízléseset látok. Ugyan itt sem volt kezeslábas, de gyönyörű nyári és átmeneti sapkákat láttam nagyon nagy választékban, méghozzá árban ugyanannyiért mint máshol. Ezért azok közül választottam is. Találtunk népviseleti ruhákat minden méretben, potom 100 euróért, és számos nyári csodát 23 és 35 euró között. Ezek után megnézegettük azt az egy sor ruhát, amik 25-ről le voltak árazva 5 euróra. Sajnos nagyon vegyes méretekben voltak a ruhák itt, de mégis találtam egy nyári ruhát, aminek nem tudtam ellenállni, így végül elégedetten tértem haza a vásárlásból, s egyből fel is öltöztettem Didát az új holmikba, had gyönyörködjem benne.
