Úgy ébredtem, hogy a lábam égő parázs volt. Ennek ellenére elmentünk a Rembrand Házba, és a táskamúzeumba, de ezek után feladtam hősi mivoltomat, és háromkor visszamentem szállásunkra.
A fájdalom mégsem csökkentette a látnivalók élményét. A Rembrand ház tipikus holland ház volt, melyben a sok kis alapterületű szoba extrém magas belmagassággal párosult. Az óriásoknak készített magasságok mellé a legszűkebb fa lépcső, és egy gyerek méretű szekrénybe süllyesztett ágy párosult. Ezek a különös kontrasztok teljesen megborítják az ember minden elképzelését a házak természetéről.
A táska múzeumba Olga az én unszolásomra jött el. Rám nagy hatással voltak a táskák, mert élőben remekül látszottak az anyagok adta különbségek, a formai sajátosságok, amiket egy fotó sem képes visszaadni. Hosszan elbolyongtam, s eltűnődtem a táskák készítési módjáról, funkciójáról. Egészen kedvet kaptam, hogy készítsek magamnak párat.
Ezek után elváltam Olgától, és visszaindultam. Mivel nappal volt, teljesen új élményt adott az út, mivel eddig világosban még nem láttam. Hogy ne tévedjek el ismét, aggodalmamban egyel előbb szálltam le, mint kellett volna, s a megállóban lévő térképen láttam, hogy nagyon közel vagyok a célhoz, ezért elindultam. A soksávos, forgalmas út mellett kellemes zöldterület, és természetesen egy kanális fogadott. Ahogy ott sétálgattam a fűben, a semmiből feltűnt egy malom. Ezek a spontán feltűnő malmok is Amszterdam meglepően bájos jellegzetességei közé tartoznak.
Ezen az estén mi készítettünk vacsorát, ezért mikor Olga hazaért, felfedeztük a helyi élelmiszerközpontot. Albert Hejm. Ez a neve az ott népszerű élelmiszerbolt-láncnak.
Hosszas csevegés után ismét szörnyű későn aludni tértünk.
