Valaki arra kért, írjak a bajorokról, hogy mi hogyan élünk itt az otthonihoz képest. Ilyesmiket. Pár bejegyzést szánok most erre is. Bár a könyvemben esik szó ilyesmiről, mivel enni mindenhol kell, aludni mindenhol kell, és a kiscsaládom itt is velem van, ezért azt mondhatom, élni mindenhol lehet ugyanúgy, ahogy a saját szokásaink rabjaiként élünk nap, mint nap. Persze azért van különbség. A napokban rajtakaptam magam, amikor egyik receptemet írtam, hogy alapból az a szó jutott eszembe, amit a termék csomagolásán látok, és nem a magyar. Ez ilyesztő. Igazán ilyesztő, amikor én, aki magyarnak érzem magam, hirtelen azt mondom magamnak : és kell bele backpulver. Ahelyett hogy sütőport mondanék.
Biztosan sokakat érdekel hogyan lehet itt álláshoz jutni, jól megélni. Bár én anyukaként itthon ülök, az eddigi beszélgetéseim alapján azt szűrtem le, vagy tud az ember valami olyat, amire valami nagy cégnek szüksége van, vagy elmehet szemetet szelektálni. Ez most persze sarkított, de nagyjából igaz. Itt ahogy hallottam a szakmákat annyira nem becsülik. Nem kell külföldi fuvaros, nem kell külföldi szobafestő, és leginkább nem kell pénztároskisasszony, mivel az itteni anyukák nagy része el akarna menni félállásban pénztároskisasszonynak, vagy ilyesminek. Kell viszont programozó, mérnök, orvos. És persze ezek is beszéljenek frankón németül, de még inkább bajorul, különben örök harag.
Rengeteg arab, török embert, nőt láttam pl az utcán szemetet söpörni, vagy takarítani. És magyar ismerősök mondják, hogy ezek a bevándorlók dolgoznak a szelektív hulladékok szortírozásánál. Mert alig beszélnek németül, elmenekültek otthonról, és nem nagyon van szakmájuk. Ezek az emberek itt is szegényen élnek, puritán, személytelen környezetben.
Nekünk nagyon nehéz volt pl jó lakást találni, mivel az a pénzösszeg, amit fizetni szándékoztunk, a legalsó határnak számított itt. Ennyi bérletidíjért otthon sokkal jobbakat lehet kifogni. Amberg tipikus kisváros. Itt is van várfal a belváros körül, mint általában minden itteni városban, és macskakő is. Szép füves területek is, és folyó. Terrmészetesen folyó is van. Gyönyörű hidacskákkal. És nyugi. Egy ekkora magyar kisvárosban messze nincs akkora nyugi mint itt.
De a lakásnál tartottam. Mi külvárosban lakunk, mert a várfalon belül egyrészt nagyon öreg lakások vannak, másrészt sokszorosan drágábbak. A régi várfalakból alakított lakásoknak biztosan van romantikája, én meg sem néztem őket. Amiben most lakunk, a sokadik megnézett lakás. Rendszerint vizes falakkal, rossz elosztással, vagy kellemetlen környékkel találkoztunk. Most az orosz negyedben lakunk, de ez rendben van tartva, és mindenféle bolt közel van. Az itteni tömbházak max 4 emeletesek, ezért lift nincs. Ez is szempont volt gyerek mellett, hogy ne kelljen annyit mászni mindennel a karomban.
Az olcsó lakás üres. És az a jó, ha províziómentes. A kaukció általában három havi, plussz ki kell fizetni előre az első hónapot. Bizony előfordul, hogyha magánszemély a tulaj, hogy ha nem beszélsz perfekt németül, vagy nem vagy/és leelenőrizhetően biztos keresettel rendelkező, akkor lakásnézőbe sem mehetsz.
Volt pár ismerős, aki azt mondta, inkább bútorozott lakást bérel nagyonsokért. Mi az üres mellett döntöttünk. A bútorok egy részét akciósan, de újonnan vettük, egy részét használtan. Nagy divatja van itt a használtbútor lerakatoknak, ahol sokszor teljesen új, sértetlen könyvespolcok, asztalok is vannak. Persze sok idős is, de mindenképp megfizethető áron, jó darabokat lehet kifogni. Érdemes minden héten benézni, mert az áru változik. Gyakori az is, hogy valaki elköltözik, vagy lomtalanít, és kiteszi a bútorait az utcára. Ilyen esetekben teljesen jó állapotú kanapékat, és apróbb bútorokat lehet találni. Gyakran szőnyegeket is. Szóval, akit nem zavar, hogy a szobában stíluskavarodás van, az össze is vadászhatja a berendezését.
A kaja az külön dolog. Nagyjából ugyanannyiért lehet élni mint otthon, csak mások az ár-arányok. Tejtermék olcsó, gyümölcs, zöldség drága. Otthon pont fordítva. Sokáig szenvedtem bizonyos termékek hiányától, mire megtaláltam, mit hol lehet kapni, és mire megszoktam, hogy mi micsoda. Nemrég fedeztem fel a Créme fraiche-t, ami valójában egy az egyben tejföl. Minden szempontból úgy is viselkedik, és az íze is szinte teljesen ugyanaz. Gutes Land forgalmazza. Nagyon megörültem neki, mert az oroszboltban talált tejföl összeugrott ha levesbe tettem, így nem lehetett vele rendesen főzni. Mivel nem szeretem a büdös sajtokat, nagy bajban voltam, mikor először megnéztem a sajtos pultot. Végül a gouda nevezetűt választottam fő eledelünké, amit otthon trapistának hívunk. Senki ne várja, hogy anémet túró túrószerű legyen. Itt ez mindig krémes,mint a tejföl. Az íze viszont ugyanaz. Ennek ellenére nekem hiányzik, hogy kis szárazan friss darabkákat morzsoljak el a nyelvemmel, ha pl túróstésztát eszek. Túrógombócot pedig lehetetlen csinálni ebből a krémből. Nagy gond volt a fehér kenyér is sokáig, mert mindenütt barnát láttam, amitől kiráz a hideg, és számomra második nap már keserű az íze. Kb egy hónapig szeletelt fehér kenyéren éltünk, aminek édeskés íze egy idő után ugyanazt az undort váltotta ki, mint a barnakenyér, mikor is felfedeztem a pékségeket. Konditorei (cukrázda) néven futnak sokszor, de ezeken a helyeken jó eséllyel van fehér kenyér. És perec. Lehet sósat, sótlent és sajtosat kérni. Rettentő nagy kultusza van, sok bajor ezt eszi a reggeli kávé mellé. Én is nagyon szeretem, mindig kérek egy sótlant Didának, és egy sósat nekem.
Kerestem a megszokott löncshúskonzervet is, de helyette megtaláltam a sötétkék konzervdobozba zárt húsvéti sonka élményt. Tökéletesen ugyanaz az íze, mint a húsvéti sonkának. A csoda neve: schweinfleisch mit eigenem saft. Vannak viszont olyasmik, amiket viszont tényleg ritkán, vagy egyáltalán nem találni meg az élelmiszerboltban. Ilyen pl a friss petrezselyem, a magyar paprika és a fehérrépa. Nem jellemző az őszibarack sem, és a görögdinnyének nincs akkora kultusza, mint otthon. A klasszikus, körteformájú sütőtök is ritka. Ezek a rémes, ízetlen turbánszerű tökök dívnak, amit otthon csak dísznek használnak.
