Pelenka, Bili

Ez az írás mementó minden leendő szülőnek. Önismereti tréning fiatal szülőknek és nosztaliga tapasztaltabb szülőknek. Lényege, hogy vidám perceket szerezzen mindenki számára. Bővebb kiadásban (még több humorral) megrendelhető könyvként a blog írójánál.

Friss topikok

  • Zizifull: Valóban nem haszontalan, ha beteg a gyerek, és szüksége van rá, hogy figyeljék. Azonban egészséges... (2014.02.26. 09:22) haszontalan babaholmik listája - kiegészítés
  • Zsembibaba: Sajnos, paleo ide vagy oda, azokat az ételeket amiken felnőttem ( palacsinta, madártej) akkor is r... (2013.12.04. 03:21) paleo diéta
  • Zsembibaba: @babcica: Köszi a tippet, mostanra sokat tapasztaltam saját bőrön. Sokat bénáztam, de ami pozitiv ... (2013.09.12. 00:27) kertészkedés
  • kisvirag78: A málnalevél tea nem fogja megindítani a szülést, de ha végül beindul, akkor sokat segít abban, ho... (2013.08.08. 21:24) Szülés megindítása- bábapraktika
  • Pirimoricz: Nekem ma segítettek a babakocsit feltenni a buszra, és még üléssel is kínáltak. Fel kell ébreszten... (2012.12.01. 14:44) Meghívás

Linkblog

öltözködés

2010.12.01. 14:58 - Zsembibaba

Minél hidegebb van kint, annál melegebb van idebent.

Ha ez nem is igaz, Dida mégis úgy viselkedik. Minél inkább fel kellene öltöznie reggel, annál inkább ellenzi a dolgot.

Eddig a reggelünk általában így zajlott:

Én bementem hozzá, és megkérdeztem hogy aludt. Fogtam a lányt, bevittem a szobánkba, majd hoztam neki tejet, meg ruhát, és felöltöztünk.

Tegnap ez így zajlott:

"Gyere, kiugrasz az ágyból?" -kérdeztem.

Nem! - hallottam. Jól van, megkeresem a ruháját addig, amíg változik a hangulata. Kiugrottunk előbb a hálózsákból, majd a kiságyból. Mondom neki, bemegyünk anya szobájába, átöltözni.

Nem! - hallottam ismét, de már az ajtó másik oldaláról.

Utána szaladtam, de rámvágta a nappali ajtaját. Azért csak elkaptam, s letepertem. Kicseréltem a pelust. Ezek után elszaladt. Mondom neki: "Nézd milyen szép táncosnő van a bodyn, felvesszük!"

Nem! - hallottam már a folyosó túl végéről.

Futottam utána, és közben kiselőadást tartottam a ruházat fontosságáról. Mikor a fejére húztam a bodyt, beleharapott a ruha ujjába, így lehetetlen volt bedugni a  kezét. Bár amúgy is elég nehéz lett volna, mivel ezerrel kalimpált az összes kezével, szerintem még az ujjaival is külön-külön, de ezt már nem bírtam megfigyelni, mert arra koncentráltam, hogy ne tépjem ki a fogait, miközben a ruhát igyekszem kiszabadítani.

Nos, végül valahogy felöltöztünk. Én leizzadtam.

Mára kicsit javult a helyzet. Kissé el volt érzékenyülve, és ez hasznomra vált. Aléltan hagyta, hogy pelust cseréljek, de utána felpattant, és nekiállt önállóan öltözködni. Vagyis előbb nekem adta a nyári sálját, s kijelentette, hogy kössem a fejére. Ezek utána  téli sálját magára terítette, s mikor megmutattam neki a piros harisnyát, csillogott a szeme az örömtől. Mélyen titkolt szándékkal öltöztettem, kinti ruhát akartam ráadni, anélkül hogy észrevenné. Eltökéltem magam, hogy ma kimegyünk sétálni, ha tegnap nem is sikerült.

Mikor megkapta a harisnyát, elorrozta a zoknikat, és uzsgyi, már ott sem volt. Még láttam, ahogy egy nagy csupasz pocak eltűnik a nappali ajtajában.

Gondoltam talán ha választhat a bodyk közül, megenyhül irányomban.

Akarod, hogy nyuszi legyen a pocakodon?  -próbálkoztam.

Nem többet!- kiabálta. Futás közben megtalálta a földön a selyem sálamat, és megkísérelte felhúzni. Ekkorra már három sál, és egy harisnya már rajta volt. Mivel nem volt elégedett a harmadik sállal, odajött hozzám, hogy kössem fel neki. Elcsíptem, és a "szoknya" mellé ruhát is kapott. Gondoltam, ha már ilyen jókat öltözködünk, egy benti zokni is jól jönne, csúszás ellen. Ezzel általában nem szokott gond lenni, szereti hordani. Mondtam is neki: "Idehozom a taposós zoknidat."

Nem többet! - felelte, és már témát is váltott:- Ennivaló! Ennivaló!

Nos, eddig tartott a lelkesedésem, hogy menjünk ki a hóba játszani. Szüneteltettem az öltözködést egy reggeli erejéig. Úgy tűnik, ez hatott, mert utána kenyérre lehetett kenni. Meg sem említettem neki a szándékomat, csak fogtam, és ráhúztam a téli göncöt. Egy órán át sétáltunk a magas hóban, és most nem sírt, hogy ő nem tud 10 métert sem megtenni, és vegye fel valaki.

A bejegyzés trackback címe:

https://pelenkabili.blog.hu/api/trackback/id/2486101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal



süti beállítások módosítása