Minél hidegebb van kint, annál melegebb van idebent.
Ha ez nem is igaz, Dida mégis úgy viselkedik. Minél inkább fel kellene öltöznie reggel, annál inkább ellenzi a dolgot.
Eddig a reggelünk általában így zajlott:
Én bementem hozzá, és megkérdeztem hogy aludt. Fogtam a lányt, bevittem a szobánkba, majd hoztam neki tejet, meg ruhát, és felöltöztünk.
Tegnap ez így zajlott:
"Gyere, kiugrasz az ágyból?" -kérdeztem.
Nem! - hallottam. Jól van, megkeresem a ruháját addig, amíg változik a hangulata. Kiugrottunk előbb a hálózsákból, majd a kiságyból. Mondom neki, bemegyünk anya szobájába, átöltözni.
Nem! - hallottam ismét, de már az ajtó másik oldaláról.
Utána szaladtam, de rámvágta a nappali ajtaját. Azért csak elkaptam, s letepertem. Kicseréltem a pelust. Ezek után elszaladt. Mondom neki: "Nézd milyen szép táncosnő van a bodyn, felvesszük!"
Nem! - hallottam már a folyosó túl végéről.
Futottam utána, és közben kiselőadást tartottam a ruházat fontosságáról. Mikor a fejére húztam a bodyt, beleharapott a ruha ujjába, így lehetetlen volt bedugni a kezét. Bár amúgy is elég nehéz lett volna, mivel ezerrel kalimpált az összes kezével, szerintem még az ujjaival is külön-külön, de ezt már nem bírtam megfigyelni, mert arra koncentráltam, hogy ne tépjem ki a fogait, miközben a ruhát igyekszem kiszabadítani.
Nos, végül valahogy felöltöztünk. Én leizzadtam.
Mára kicsit javult a helyzet. Kissé el volt érzékenyülve, és ez hasznomra vált. Aléltan hagyta, hogy pelust cseréljek, de utána felpattant, és nekiállt önállóan öltözködni. Vagyis előbb nekem adta a nyári sálját, s kijelentette, hogy kössem a fejére. Ezek utána téli sálját magára terítette, s mikor megmutattam neki a piros harisnyát, csillogott a szeme az örömtől. Mélyen titkolt szándékkal öltöztettem, kinti ruhát akartam ráadni, anélkül hogy észrevenné. Eltökéltem magam, hogy ma kimegyünk sétálni, ha tegnap nem is sikerült.
Mikor megkapta a harisnyát, elorrozta a zoknikat, és uzsgyi, már ott sem volt. Még láttam, ahogy egy nagy csupasz pocak eltűnik a nappali ajtajában.
Gondoltam talán ha választhat a bodyk közül, megenyhül irányomban.
Akarod, hogy nyuszi legyen a pocakodon? -próbálkoztam.
Nem többet!- kiabálta. Futás közben megtalálta a földön a selyem sálamat, és megkísérelte felhúzni. Ekkorra már három sál, és egy harisnya már rajta volt. Mivel nem volt elégedett a harmadik sállal, odajött hozzám, hogy kössem fel neki. Elcsíptem, és a "szoknya" mellé ruhát is kapott. Gondoltam, ha már ilyen jókat öltözködünk, egy benti zokni is jól jönne, csúszás ellen. Ezzel általában nem szokott gond lenni, szereti hordani. Mondtam is neki: "Idehozom a taposós zoknidat."
Nem többet! - felelte, és már témát is váltott:- Ennivaló! Ennivaló!
Nos, eddig tartott a lelkesedésem, hogy menjünk ki a hóba játszani. Szüneteltettem az öltözködést egy reggeli erejéig. Úgy tűnik, ez hatott, mert utána kenyérre lehetett kenni. Meg sem említettem neki a szándékomat, csak fogtam, és ráhúztam a téli göncöt. Egy órán át sétáltunk a magas hóban, és most nem sírt, hogy ő nem tud 10 métert sem megtenni, és vegye fel valaki.
