Végre itt a hétvége.
Mivel az időjárás napok óta lehetetlenné tette a szabadtéri tevékenységeket, ezen a szombaton felpakoltuk a fél házat, mert biztosra kell menni, és elmentünk uszodába. Családilag. Nagy meglepetésemre kicsiny városkánk uszodája valóságos élmény-centrum. Úszni? Ha muszáj, azt is lehet. De mindenek előtt lehet pancsolni, lötyögni, pötyögni, csobogni, csorogni kint, és bent. Lehet csúszdázni, szaunázni (vagy 5 féle képen) és enni is.
Mi elkezdtük szolidan a bébimedencénél az ismerkedést. A szolid kis bébimedencének vízsodrásos mini-csúszdája, vízesése, és vízköpő fókája van. Egy idő után meguntuk, és együtt átcammogtunk az egyik kisebb medencébe, aminek meleg vizében kis fekvőrészek voltak azok számára, akik kedvelik, ha a hátsójukból, meg innen onnan tör felfelé a vízsugár. Mások ezt vízi masszázsnak, vagy ilyesminek nevezik. Mi mellkasunkig elmerültünk a vízben, és Didát felváltva nyúztuk, húztuk, és pörgettük. Nagyon jót játszottunk, Didát egyáltalán nem zavarta a víz mélysége, és nem kapaszkodott belénk eszeveszettül bömbölve. Próbáltuk rávenni, hogy fogja vissza a lélegzetét, és úgy bukjunk le, de mindig elnevette a dolgot, így néhány kortynyi próbálkozás után inkább abbahagytuk a kísérletezést. Ezek a prüszkölések egyáltalán nem szegték kedvét, sőt! Úgy felbátorodott, hogy egyedül kievickélt a medence szélén a szárazra, sétált kicsit, majd visszamászott a vízbe a medence oldalán.
Bár mi nem mentünk szaunázni, barátnőm mondta, hogy ők a férjével kipróbálták, és az a szabály, hogy csak pőrén szabad igénybe venni a szolgáltatást. Olga állítása szerint, ő még nem látott ennyi aszott kolbászt eddigi életében. Ezzel némiképp felkeltette a kíváncsiságomat. Nehogy már csak ő mondhassa el magáról, aki nem is szobrász, hogy egy csomó vén szatírt látott már életében! De ami késik, az majd jön. A szaunázásnak is eljön egyszer az ideje.
Amilyen remek volt a szombat, olyan rémes a vasárnap. Dida nem aludt délután, csak sikítozva sírt, majd este is. Olyan volt, mintha félne az ágyában, ami abszurd, hiszen minden este ugyanúgy zajlik, és eddig nem volt baja. Apát beparancsolta a szobába a kiságy mellé, és úgy aludt csak el. Én szép szóval nem tudtam rá hatni, azt sem igazán értem, Laci miféle trükköt alkalmazott. Lehet, hogy ismét jön egy foga. E tekintetben folyton úgy érzem, ennek a fogzásnak sosem lesz vége, és sosem lehet tudni, hogy éppen mikor melyik az a nap, amikor jön. Felnőtt nőként legalább kb tudja az ember mikor jön meg neki, és olyankor a család időben felkészülhet: anya most hisztis lesz! Jó lenne ha a fogzást is be lehetne időben jelenteni néha.
