Elszántam magam és elmegyek egyedül Bécsbe. Otthon olyan közel laktam hozzá, mégsem tettem meg soha, hogy vonatra szálljak, és megnézzem, pedig szerettem volna. Most, hogy többszáz kilométerre lakom tőle, megyek. És művészekkel találkozom, és múzeumokat nézek, és gyakorlom hiányos angol és német nyelvtudásomat! És ezt, mindezt a férjemnek köszönhetem. Újra kezdem éreznia szabadság szelét, és ez örömmel tölt el. Nem tudom,hogy így van-e, de én úgy érzem, kedvesebb is vagyok azóta. Bár az is lehet hogy nem. Ezt csak ő tudná megmondani.
Az előző heti magyar partim azt hittem csúnyán végződik majd, mivel a fele társaság nem jött el, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam, és egy igazán kedves házaspárt ismerhettem meg. Remélem, még több ilyen partit is szervezhetek, bár Dida mindent elkövetett amit egy ygerek elkövethet. Szétkente a csokis sütit, és a palacsintákat összenyalta, mielőtt megkínált volna vele valakit. De talán ettől csak még jobb volt minden.
