Dida szerint a kenyér nem elég ízletes. Sokkal kellemesebb zamata van, ha homokba mártogatja. Igyekeztem lebeszélni erről az élvezetről, ami heves tiltakozással járt. Adtam neki inni, hogy leöblítse a szemcséket, ha már kiköpni nem hajlandó. Utána én is beleittam a palackba, így én is megkóstolhattam a helyi homokot. Nekem nem ízlett. Viszont egy tapasztalattal gazdagodtam: ha a homok egyszer bekerül a szádba, azt többé nem köpöd csak úgy ki. Vagy kimosod onnan, vagy lenyeled némi vízzel.
Mellesleg víz. Ha már a víznél tartunk, Dida minden este beleiszik a fürdővizébe. Ezért leszoktunk róla, hogy bármit is a gyerekre kenjünk. Ezek után a fürdetőkrém valóban nagyon sokáig elég. Mostanában igyekszik megkínálni apát is a vízzel, de ebből mindig veszekedések lesznek, mert apa nem szereti, ha kifolyik a víz a csempére. Dida meg nem szereti, ha apa nem akar inni. Mivel szeretem ezen esti órákat renyhe henyéléssel tölteni, az ilyen vitákat igyekszem tudomásul sem venni. Boxolják le, ahogy tudják.
Ma ismételten úgy döntöttem, egy kis szabadidő nekem is jár. Délelőtt besétáltunk a városba, így neki megvolt a napi izgalom.
Délután kinyitottam a teraszajtót, lesöpörtem a leveleket, ágakat, és kiengedtem Didát. Kitettem neki pár krétát, papírt, és a homokozó szettet. Mivel eddig még egyedül nem engedtem ki, most igen jól érezte magát kint, szépen sütött a nap, a járólap átmelegedett, a terasz akkora, mint egy félszoba. A teraszajtót nagyra tártam, így ő is bejöhetett, ha elunta magát, és én is beszívhattam a nyári friss levegőt. Mi kellhet még?
Leültem a konyhaasztalhoz rajzolni. Kivételesen van értelme annak, hogy művészeti diplomát szereztem. Ugyanis mondókás könyvet rajzolok.
