2009.09.04.
Ma már ragyogóan látszik a foga a jánynak, és bizony jó érdes is. :)
Erősen nyálzik, ezért örök szimbiózisba egyesítettem egy partedlivel, hogy ne kelljen óránként ruhát cserélnem rajta. Ha felveszem, első dolga átharapni a csuklómat, mint egy veszett kutya.
Nem is szólva a mindenféle papírdarabról, amit széjjel lehet tépni újdonsült fogával.
Rájöttem ismét, hogy ezek a drága gyerekjátékok teljes szülő-hülyítések. A gyereknek egész éjjel hűtöttem a rágókáját, amit elegánsan elhajított fél percen belül, amiért mérges lettem volna, ha én vettem volna a rágókát, majd a nyers, fonnyasztottra főzött répával a szájában elnyammogott vagy 10 percet, természetesen kimoshatatlan sárga színt hagyva a ruháján, de legalább nem nyüszögött.
Vettem a DM-ben hajgumit, s annak a kartonpapírja is remek rágókának bizonyult.
Ha játszani kell, csak a 200 forintos bontatlan uzsonnás-zacskós hengert választja, gyönyörködik és hű-zik neki, nyalogatja, forgatgatja. Az a pohár még a tökéletes, amiből én iszom, és úgy össze lehet nyálazni, hogy gyakorlatilag lehetne belőle nyál-limonádét inni. Sajnos, a kanállal kipróbálja, meddig lehet szájba tömni, aminek mindig piros fej és öklendezés lesz a vége, így azt megvontam tőle.
Másik remek fogélesítő az alma vastagon leszelt héja. Az alma-csutkáért pedig egészen ádáz harcokra képes.
Erősen eltűnődtem, hogy faragok néki pár dizájnos botot, hátha az is kedvencévé válna, aztán ha majd tud négykézláb rohangálni, talán apportírozni is megtanítom.
