Új fejlemények, hogy a jány, végleg nagy kádba került, ezzel a "nagylány" kategóriába soroltatik ezen túl, de még ez is mind semmi!
Ma kézen fogtam, s felhúztam fektéből ültébe, ez régen szörnyű ízületi kattogásokkal és heves bőgéssel járt, ezért nem csináltam. Eddig. De most!
Felült szó nélkül, szorította a kezem, s nézett szerteszét a világban, hogy "jé, hát ilyen, ha egyedül ülök?"
Aztán mikor inogni kezdett, visszafektettem, de ez aztán arcátlan pimaszság lehetett részemről, mert nagy hangon tiltakozott, így újra csak fel kellett húznom egy kis időre, míg el nem fáradt.
De apja is új produkcióval gazdagította az élményeim, amiken nevetni tudok.
Dida lányunk egyértelműen a pucérságra szavaz, s nem tetszik neki, mikor fürdés után beleszólási jogaitól megfosztjuk és felöltöztetjük. Ezt a párom általában a "tomboljon a szél, üvöltsön a Dalma” című nótával igyekszik tompítani, de most újat gondolt, s így felelt:
”Most bekenjük a popsidat finom krémmel, mely olyan érzés, mint ha egy selymes füvű virágos réten csücsülnél. Ugye, milyen jó?
A réten alattunk vakondok ralliznak, felettünk madarak szállnak. No ne sírj, a vakondok igen kicsi állatok, nem kell tőlük félni, a madarak meg megijednek, ha így sírsz.
Tudod, mi meg valahol a vakondok és a madarak között vagyunk.”
