Pár hónap nem alvás után az első hetek eufórikus állapota megszűnik. Már nem emlékszem, mi történik éjszaka. Laci sem emlékszik. Az biztos, hogy a szigorú elvet, mely szerint a gyerek mindig a saját ágyában alszik, már többször megszegtük. Pár órás mélységes mély álmomból nem egyszer ébredtem arra, hogy fogalmam sincs hogyan került a gyerek mellém az ágyba, a mikor pedig végképp örök rejtély marad. Előfordult már, hogy Laci ráfeküdt, és a pöttöm babát hatalmas karja alól bányásztam ki, s Laci fel sem ébredt rá, amikor odébb löködtem. Az sem meglepő már, ha hajnalban, mikor felébreszt a gyereksírás, az ágyában találom, pedig legutolsó emlékem szerint elaludtam szoptatás közben.
Még terhesen beszereztünk egy légzésfigyelőt a kiságyba, mert az mennyire fontos, mondták az okosok, és nem lehet nyugodt egy szülő, ha nincs ilyenje. Mi két hét után eltüntettük az ágyból, mert éjszaka, amint kivettük az ágyból a gyereket, iszonyatosan sípolt. Mindig elfelejtettük kikapcsolni időben. Félkómásan örülsz, ha nem kell még a sípolással is törődni, bőven elég a sírás. Még nem tudom, mikor alszom át újra az egész éjszakát.
