2009.12.30.
Anyám kapcsolatai révén, rendelési időn kívül ma reggel 4D-ben megnézhettem, hogy a gyerekemnek bizony puncija van, és szereti a szájába tömni a kezének minél nagyobb részét. Nincs se nyúlszája, se kevesebb végtagja, se egyéb jel, ami arra utalna, hogy átlagos kisbaba helyett hétfejű sárkányt hordoznék, ez persze a jellemére még vonatkozhat. :)
Az is jól látható volt, hogy szemérmesen összecsukja a lábát, pislog, nyámmog és pisil, szóval, már mindent tud, ami kell a túléléshez. :) )
Szorult belém annyi kultúra, hogy ne kobozzam el a készüléket az orvosnőtől, mikor bekapcsolta a monitort az ultrahangon, és már húsz perce azt ecsetelte, hogy nézd, hogy pislog, meg hogy, ott az orrocskája, milyen édi, én meg még mindig nem tudtam, hogy fiú-lány-hermafrodita, vagy mégis mi, és hogy megvan-e mind a 10 ujja, pedig ezek jobban érdekeltek.
Végül csak kiderült, lányunk lesz. Diós Dalma. A karácsony utáni 4d-s ultrahangról még videó is készült, waw. Azzal riogatjuk az ismerősöket, ha rosszak, hogy megnézetjük velük a dögunalmas félórát. :)
Otthon anya megnézte az egész uncsi videót, aztán este megint, és mivel mi addigra már visszajöttünk Pestre, felhívott, hogy a gyerek álla tisztára a mamámé.
Majd lefordultam a székről, hogy ezt a bődületes baromságot, mikor a felvételen örülünk, ha arra rájövünk, hogy éppen mijét nézzük, nemhogy még azt is meg lehessen állapítani egy 7 hónapos magzatról, hogy mije kire hasonlít.
