2009.09.22.
Laci elhatározta, hogy babakönyveket fogunk olvasni, így elkértük a tesói könyveit. Ági lelkesen oda is adta mindet, az egyiket örökbe. Tegnap el is kezdtük olvasni, de én kiakadok attól, hogy kézenfekvő baromságokkal traktálják az ember agyát. Szóval, mondtam az embernek, hogy a szülésre, úgysem lehet felkészülni, ha szükségem lesz tanácsra, akkor csak a meglévő problémára koncentrálok. Könyvek nélkül sem halt ki az emberiség, és ez nekem elég.
Azt hiszem ez is olyan dolog, mint az életben minden, hogy nem olyan, mint amilyennek hittük, sokkal a macerásabb. De mikor látom az ultrahangon, az olyan jó! Nekem hiányzik az, hogy ne csak tudjam a létezéséről, hanem tapintható is legyen, látható legyen.
Nagyon várom már, hogy akkora legyen, hogy érezzem a mozgását, mert ez szerintem sokkal személyesebbé fogja tenni a kapcsolatunkat.
