Régi időkben az asszonyok ástak a földbe egy nagy gödröt, oda betették a gyereket, oszt mentek a földekre dolgozni. Első találkozásom a kis földdarabbal egyből megvilágosított, mire is jó ez. Első negyed óra elteltével már én is szívesen bedobtam volna egy jól kitalált gyerekmegőrző gödörbe őket. Vagy mások földdarabjaira és virágaira vigyázok, vagy azért ordítok mert a sziklakerten hegymászóskodnak, vagy földet esznek, és nyakig dagonyáznak benne. De ez még nem a legrosszabb, a legrosszabb az, mikor a szépen elegyengetett talajodba a gyerek bent hagyja a lábnyomait, ezzel összetömörítve a földet.
Legközelebb okosabb voltam. A nagy oviban, a kicsi reggelizik a bababkocsiba kötve, szigorúan kikötve, hogy ne tornázza magát fejjel lefelé kifele a kocsiból, és akkor jut egy nagyomn szűk óra a földnek. Addig lehet földet művelni, amíg a babakocsiból nem jön hangos ordítás.
