Amióta kijött a jóidő, mi is kint ténfergünk a szabadban, mint a bodobácsok. Ez nagyo is jó dolog. Azonban van egy apró tényező, amit mindig számításba kell venni, ez pedig a mi zajlik anya háta mögött, ha elfordul. Zsuzska mint valami mesterbűvész, ha csak megpördülök a sarkam körül, mire újra ránézek, már kész a mutatvány. Kellene egy előtte, utàna fotósorozatot készítenem a tetteiről. Az már egyértelmű, hogy belépett az átkozandó " mindig koszos" korszakba. Erről már írtam régen Didàval kapcsolatban is. Először jajdecuki, de mindenk összekakil, majd egy darabig lehet öltöztetni, de amint mászni kezd csak elesik a szoknyában, így vérző szívvel eltehetjük a szekrény tetejére a cuki ruhácskákat, szoknyákat. Majd megtanul járni, és a mini visszatérhet a divatba, de amit megtanul rutinosan szaladni, elérkezett a mindig koszos korszak, amikor is nem lehet elégszer átöltöztetni és kimosni a gyereket, így gyönyörű holmik ismét fiókba.
De nem itt tartottam. Nem egészen. A bűvésztrükköknél, bár ezek az előbbi kitérőhöz kapcsolódni fognak, mint hamarosan meglátjátok.
Azt hittem, a leghajmeresztőbb trükk az lesz, mikor elfordulok, s mire visszanézek, már hason csúszva dagonyázik a frissen kapált Veteményesben, de ez könnyen mosható. Azóta simán überelte a produkciót. A szomszéd bácsival kötelező beszélgetni, de ha beszélgetsz, nem mindig kerül a gyerek a látószögedbe. Mire megfordultam, éppen egyesült a frissen kivágott fenyőfa törzsével, s már hasonlatossá vált a népmesék szurokba forgatott hősével, akihez minden hozzáragadt. Ő hozzáragadt az enyves levet engedő fatörzahöz, ahozzá meg minden más ragadt. Cipő, nadrág, haj, kezek és arcok...ki tudja mivel lehet a viaszt lemosni? Hát popsitörlővel, zsepivel tutira nem. A cipő olyan amilyen, talán ha fényesre boxolom, nem lesz feltűnő, de a nadrág mehet a kukába. A gyerek is? A bácsi szerint higítóban kellene mártogatni. Naja, majd biztos van otthon higítóm, no meg marha egészségtelen. Szerencsére a gyógyszertári háromszázforintos babafürdető krém levitte. Mindet. Gyönyörűen. Muhaha, ésnemhogy nem ragadt a gyerek többé, de még ápolva is lett a bőre. Egy csoda.
Letöröltem a verejtéket az arcomról, s meg is nyugodtam volna,hogy maradjunk ennyiben, ezek után már semmi rossz nem jöhet, de....
A kiskertben megbabráltam a tulipánhagymákat, mikor ránéztem a gyerekre, édesen pancsikolta a bácsi üres virágosládájában a vizet. ( rejtély, minek bele víz, nem esővíz, mert nem esett napok óta) mikor újra ránéztem, kultúráltan kavicsokat szórt a vízbe, s mikor megint ránéztem, már benne ült, nyakig vizesen, és rejtélyes módon az eredetileg átlátszó víz mocsaras sárrá változott. Először azon lepődtem meg, hogy egyáltalán belefért, olyan vékony, majd azon, hogy csupa sár mindene. Szerencsére 26 fok volt, így elkezdtem azon filózni, hogy mennyire ázik szét a babakocsi ha így beültetem és hazaviszem. Aztán azon filóztam, hogy van e centrifuga a szerszámos házikóban, végül azonban leültettem a kavicsos útra és szépen kiöntöttem a vizet a cipőjéből, csóréra vetkeztettem, beültettem azon csórén a babakocsiba, és imádkoztam hogy egy német se lásson meg, míg a csepegő ruhákkal a kezemben zsonglőrködök, hogy hová tegyen azokat, mert még rámhívják a gyámhivatalt. Végül kiteregettem a kerti padra, gondoltam, talán nem lesz nagy mizéria, ha kicsit ott maradnak száradni. Az volt a szerencsém, hogy Dida ovis tornaruháját bedobtam a babakocsi aljába, hogy hazaviszem kimosni, így nem kellett anyaszült meztelenül végigtolnom a kölyköt három utcaszakaszon, hanem ráhuztam a pólót, s igyekeztem úgy igazgatni, hogy szemérmes legyen. Otthon mindkettő kölyök örömére lubickolhattak egyet a kádban ebéd előtt, majd este visszamentem a ruhákért. Valaki jószándékún megforgatta a kis tuhákat, hogy a másik felük is száradjon, így teljesen száraz állapotban haza tudtam hozni azokat.
Otthon heves takarításba fogtam, mert elköltözünk, és a tulaj eljön hozzánk. Jó benyomást szeretnék rá tenni, ezért lefestettem a gyerekrajzokat a falról fehérre, és nekiálltam a vonalakat sikálni az ajtófélfáról. Nos, ezek a vonalak is egy ilyen " egy pillanatra nem nézek oda" napon keletkeztek. Rettegve sikáltam a zsír és ismeretlen összetételű pittkrétát, amik irdatalan vörösen és kéken virítottak már messziről is, de ezek egy szivaccsal és mosószerrel lazán lejöttek. Azonban az ártatlannak tűnő vékonyka vonalak nem. Megnéztem közelebbről: golyóstoll. Honnét szedhette? Nem tudom. De az biztos hogy alattomos fajta és igen megszenvedtem, mire elhalványult. Míg az ajtókról tüntettem el a nyomot, nely bizonyítja, hogy gyerekkel élők vagyunk, addig Zsuzska összekeverte az avokádó darabokat a duplàn ( kívül, belül) lekváros derelyével, amik Dida asztalán maradtak, majd egyenletesen lelakkozta vele az asztalt, végül bezselézte a haját.
Mikor megláttam, lesápadtam. Mikor meglátott, ragyogó mosollyal szaladt hozzám, s belémcsimpaszkodott. Ez az a Helyzet, mikor nem arra gondolsz, milyen édes, hogy így szeret és megôlel, hanem sikítva menekülsz, mert nem tudod hogyan kell a barackos meggylevet kimosni a ruhádból, és azt ordítod neki, ne érj hozzám, ne érj semmihez, mintha épp Hasfelmetsző Jack közeledne feléd. Persze ha elkapod, és csuklónál vonszolva kiviszed a fürdőbe, amint víz éri, ordít, mintha épp a tökéletes sminket vakarnád le egy topmodellről.
A pincében is jártunk. A meleg felvetette bennem azt a kérdést, nem volna e időszerű Zsuzskára szandált adni, s vajon nem bújkál e egy a pincében. Levittem hát a lànyokat, mert ugye magukra hagyni a lakásban senki szerint nem biztonságos...bár erről ezek után nem vagyok meggyőzve. Amíg kinyitottam a lakatot és letettem a polcra, a gyerekhangok egyszerre megszűntek. Utánuk szaladtam, s a nagyobb után kiabáltam. Sehol senki a pincefolyosón. Sehol senki a lépcsőn felfele mászva. Ekkor láttam meg, hogy valamelyik lakó nyitva hagyta a bejárati ajtót és a csajok már az utcán vannak. Persze tudom hogy Dida visszarántaná Zsuzskát az úttestről, ha kirohanna, nade akkor is. Az élet fricskája, hogy sose a nagy viszi bele a hülyeségbe a kicsit, hanem mindig a nagy követi a kisebbet mindenhová. Most örülök csak igazán, hogy előttünk zöld mező és szirmait hullató fák vannak. A lányok épp a lehullott szirmokban fürödtek, s a szomszéd házban lakó néni motyorékolt nekik valami kedveset.
