Nos, amióta ide költöztünk, és szabad kezet kaptam hogy egy teljesen üres, négyszobás lakást berendezzek, belevetettem magam a designe világába, hogy rájöjjek, mi az a tér, ami a leginkább vonz, mi az, amiben jól érezném magam. Természetesen a pénz erősen korlátozva lett, hiszen nem vagyunk milliárdosok, és emiatt a lakásnak is vannak olyan terei, amik nem teszik lehetővé hogy mondjuk egy nagy étkező asztalt tegyek a konyhába, vagy hogy a nappaliban elvesszen egy franciaágy. A praktikum és élhetőség két gyerek mellett is erősen szemponttá vált. Hamar kiderült, hogy a sok gyônyörű fotó közül alig van olyan tér, ami egy család számára élhető. Többnyire ilyen gyönyörű tereket és csendéleteket csak egy egyedül élő öregasszony, vagy egy kezdő, fiatal pár engedhet meg magának. Az öregasszonyt azért mondom, mert a mi szomszédunk 75 éves, egyedül él, és gyönyörű, finom izléssel berendezett lakása van, amiben mindig rend honol. Elárulta nekem, hogy amíg három gyerekét nevelte, az ő lakásuk sem ilyen volt.
De térjünk rá a konyhára. A bérbeadó szerint a konyha kicsiségét azzal ellensúlyozza, hogy a mellette lévő hatalmas szoba eredetileg étkezőnek lett szánva. Vagyis a konyhában csak főzni lehet. A baj az, hogy az étkezőt gyerekszobának szántam, hiszen ezen kívül csak a mi hálószobánk és a nappalink van, valamint egy félszoba, de ezt meg akartam tartani magamnak, dolgozószobának, ami később a másik gyerek szobája lett, miután megszületett. Tűnődtünk rajta, hogy a két gyereket összerakjuk, de a kicsi annyira rossz alvó, hogy nem terheljük a nagyot azzal, hogy ő se aludjon a kicsi miatt. Így az étkező asztal a nappaliba került. De hogy férjen el minden cuccom a konyhában, ami leheletnyi csupán? Rákerestem a tippekre. Akassz fel mindent, szerelj fel rácsokat, amikbe bedugdosol mindent, s lógasd le a fűszeresüvegeidet is mert az szép, meg a növényeidet is fejjel lefelé......Elgondolkodtam ezeken a tippeken. Nekünk nincs éléskamránk. Így az egyik szekrény azzá vált. Nincs fűszernövényünk, mellesleg egyik se éli túl fejjel lefelé. A fűszereim nem üvegekben vannak, csak apró zacsikban, amikben a boltban árulják, és az is bőven elég sokáig, viszont az ilyen kis üvegcsékbe nem férnek bele a magvak és lisztek. Azok meg elég nehezek, felragasztani nics esély, és nagyok is. A fémrácsok marha drágák. Aztán elgondolkodtam rajta, hova lógassam le a serpenyőimet és lábosaimat. A konyhabútor alá nem fér. A a szekréynbe sem, a sütőlap felett elférne, de akkor folyton mocskos lenne az ételek gőzétől. A kukák fölé sem akaszthatom. Így nagyon lecsökkent a helyek száma, s talán nem lett a legelegánsabb, de a hűtőláda fölé lettek akasztva. Szerintem nem néznek nagyon rosszul ki. A zárt szekrények mind az éléskamrát helyettesítik, ahová a szemeteszsákot, szelektív hulladékot, mindenféle száraz élelmiszert. Mivel így iy kellett még a hely, de a pénz újabb konyhaszekrényre elfogyott, s bizony az előző sok- sok lakó miatt a falak állapota sem olyan volt, hogy elbírt volna egy egész szekrényt, végül a legalapabb nyersfa polclapokat vettûk meg. Ezek teljesen más színűek voltak, s más hatásúak, mint a konyhabútor, ezért átfestettem őket, s a falon bekereteztem, így jobban zárt tér hatása lett a polcnak. Már csak a poharakat, tányérokat és kis edénykéket kellett egységesítenI, hogy megszűnjön a rendetlen hatás. Én kedvelem a színes kerámia holmikat, ezért minden üveg, fém és műanyag tárolót, poharat, stb eltüntettem a pincébe, majd talán el lesznek ajándékozva, vagy ki lesznek téve lomtalanításkor. Mivel a tepsiket nem volt hova tennem, azokat is fel akartam akasztani. Mivel a fémtárolók valóban nagyon drágák, valamint felsértik a teflon tepsit, s a zománcnak sem tesznek jót, kutakodni kezdtem. Az obiban találtam a kertészeti részen puha, szép színes műanyaggal bevont, egészen erős kötöződrótot. Ezzel függesztettem fel a tepsiket. Akinek ideje engedi, szép, stabil kosarat is fonhat belőle a tepsijeinek. Isteni facsavar végű kampókat is találtam az obiban, így mostanra minden ami felakasztható, fel van akasztva.
Az ablak nagyon üresen árválkodott, de én nagy növényírtó vagyok, így a gondolzást igénylő fűszernövények nem jöhettek szóba. Áttettem hát a fürdőből az orchideákat, ezek olyan boldogok lettek a párás, fényes konyhában, hogy még virágoztak is. Mêg nincs sötétitő függöny, de már nézegetem az akciókat díszfüggönyt illetően. A padló pvcből van és a lehető legrondább színű. Szerettem volna halványsárgát. Már nézegetem is a közeli lakberendező boltban a maradék anyagokat, amiket fele áron odaadnak. Lehet kapni csempe mintás pvc-t is, de nekem a hátlapjuk is tetszik, ami egyszerű halványsárga. Mivel a konyhámban mindig leesik valami, ezért szőnyeg nem jöhet szóba, a járólap pedig nagyon hideg, így marad a pvc, ami relative meleg és remekül takarítható. A fali csempékhez, mivel bérelt lakásban vagyunk, nem nyúlhatok hozzá, de vettem üvegmatricát, amit majd megfelelő méretűre vágok, így váltanak a kis csempekockák textúrát és színt. Valószínűleg ezekre a matricadarbokra fogom írni kedvenc receptjeimet is, amikből néha ihletet merítek, s amelyek útmutatót adnak az új, egészséges étrendünk betartásához.
Így alakult át a kicsi, csúnya konyhánk praktikus és meleg, mediterrán hangulatú konyhává, minimális költségvetéssel.
