Mint mindenki tudja, szobrászdiplomám van. Ezt egy mostanra már elismerten, pozitívan zsűrizett szobromnak köszönhetem. E munka előtt készítettem még egy munkát, amit játékos kísérletként fogtam fel, s kikerült egy nemzetközi biennáléra is, valamint elkérte a pécsi kerámia tanszék példamunkának kiállítani. Harmadik művemet, amit terhesen készítettem egyszerűen imádom. Úgy érzem beletettem a teljes egységet, amit a világról, és az emberekről gondolok, bele tettem magamat teljesen. E három munkám született a gyermekeim előtt, amik nem törtek össze, nem makett vagy tanulmányértékűek. Nem szégyenlem, hiszen nem jutott időm többre, jöttek a gyerekek, s a sok ötlet dobozba került.
Váratlan meglepetésként ért, hogy belekerülök egy katalógusba és egy nemzetközi enciklopédiába is, szinte egy időben, úgy, hogy lassan három éve nem nyúltam agyaghoz.
Természetesen a jóhírt megosztottam legjobb baràtnőmmel, aki csak ennyit reagált a dologra:
"Lillám, még pár évet ülsz otthon, szülsz még két- három gyereket, mosod a ruháikat, eteted őket, s meglásd, Munkácsi díjas művész lesz belőled!"
