Mikor beköltöztünk, festettem egy csendéletet a konyhánkba, egy tányér sütivel és egy üvegpoharral. Egészen gyorsan haladtam vele, s elégedett is voltam, de az üvegpohár üres maradt. Éreztem, túl nagy fába vágtam a fejszémet. A héten megkíséreltem hozzáfogni a megfestéséhez, de teljes kudarcnak éltem meg. Ezért elkezdtem tanulmányozni az üvegfestés titkait, s most már okosabb vagyok, de tapasztaltabb nem, így lehet hogy belebukom a kis egy méteres pohárkámba, de azért még lejátszunk pár menetet.
Így esett, hogy a fagyasztó előtt maradt a festékes vödör, s épp el akartam volna pakolni, mikor azt láttam, hogy Zsuzska sámlinak nézte. Nagy kedvvel ücsörög rajta, mert magassága pont megfelelő, hogy könnyen ráüljön, felálljon róla s visszaüljön. Így esztétikus e vagy sem, meghagytam neki sámlinak.
