Uzsonnázik a két gyerek. Nem tudom miért kell ez nekik, úgy érzem egész nap csak esznek. Hosszasan reggeliznek, aztàn ebéd előtt bevágnak egy kis nasit, majd egy órán át esznek egy óra körül, de fél négykor már megint csak előttük egy tányér gyümölcs, joghurt meg gríz, majd bőségesen megvacsoráznak.
A fél négyes étkezést nem mindig kontrolálom szülői felügyelettel. Ma se tettem, inkább csökkentettem a káoszt a konyhàban.
Anya! Zsuzska leszórja a hamit a földre!- árulkodott Dida.
Mivel meggybefőttet és körtét evett, fél szemem sírt a takarítás gondolatától, de fél szemem nevetett, ahogy néztem a kis kuka esetlen manőverezéseit, ahogy az etetőszékből kihajolva, félig kimászva igyekszik felnyalni a földről azt, amit önfeledten szétdobàlt.
Zsuzska -szóltam rá - Nem szabad szétdobálni az ételt! Azt enni kell!
Zsuzska, fogadj szót anyádnak! - kontrázott rá Dida - Mert ha nem fogadsz szót anyádnak, mérges lesz.
