Mondhatom, hogy már egész elégedett voltam Zsuzskával, eszik, sokat, darabosat is, jó kedvű, bőre szebb, formái kerekednek hétről hétre, Ahogy heveri ki a dokik hülyeségeit, de ma voltunk általános kontrollon. Két különböző mérlegen is megmérték mert azt hitték rossz a mérleg. A gyerek, akinek amugy cicije és pocakja van, egy csontja se látszik ki, nem érte el a 8 kilót. A feje is kicsi, de ez nem lep meg, mert akárhányszor ránézek, apám horpadt, bütykös koponyaformáját látom viszont, a vizsgálatok egyetlen pozitív híre, hogy "nyullad a kölök", ahogy otthon mondanák. Kérdeztem a dokit, mivel hízlaljam fel? Extra adag vitamin? Vagy infúzión csepegtessek bele zsírt? Vonogatta a vállát. Úgy tűnik ez a Zsuzska a Kovács papára ütött, aki maga is magas, és olyan vékony, hogy amióta az eszemet tudom, anyàm mindig kiakad, hogy apámat biztos koplaltatják otthon.
Mégiscsak megtartom ezt a kis madárcsontú kis nyeszlettet, főleg, mert egyszerre azt kiabálja nekem be Dida a konyhába: " Anya! Zsuzska felállt!"
Na, ugyan mi ebben a különös?- gondoltam, de Dida olyan izgatottan ismételte meg, hogy beszaladtam, hátha megint az étkezőasztalon táncol a kis ördögfióka, de ezúttal nem. Zsuzska nappali közepén állt, és izgatott ilyedtséggel várta, mit szólok az új mutatványhoz. Didával jól megtapsoltuk, mire boldogan kacagott és tapsolt. " Naugye! Mit tudok!"- rikkantotta, majd leült óvatosan, de csak azért, hogy megismételhesse a produkciót, s mi tapsolhassunk.
